a fogantyú specialista 2010 óta
FogantyuShop.hu
TERMÉKEINK
KOSÁR
A kosár üres!
KAPCSOLAT
GYIK
KATALÓGUSOK
GALÉRIA
MŰSZAKI SEGÉDLET
BLOG
FIZETÉSI / SZÁLLÍTÁSI INFORMÁCIÓK
ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEK
ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ

Fogantyúk felszerelésének folyamata



Ebben a blogbejegyzésünkben a fogantyúk felszerelésére, felcsavarozására szeretnénk kicsit szakmaibb formában kitérni.

Hagyományos, 1 vagy több furattal rendelkező, csavarozható fogantyúk felszerelése
Webshopunkban, - a hagyományos csavarozású fogantyúk esetében - a termékek adatlapjánál látható az az információ, hogy M4-es csavar jár hozzá.
Na de mit is jelent ez a jelölés?
Az „M” a metrikus szabványos menetemelkedést jelöli; a „4”-es szám pedig a csavar átmérőjét, amely 4 mm. Tehát 4 mm vastag metrikus menetemelkedésű csavarral tudjuk rögzíteni az adott fogantyút.

A gyártók minden esetben adnak csavart a fogantyúkhoz, melyeket az általuk meghatározott hosszúságban, méretben biztosítanak és így csomagolnak. Ettől eltérő méretű csavart mi nem tudunk adni a termékekhez.

Bútorlap- és furatvastagságok
Az, hogy a hozzá adott csavar hossza jó-e az adott bútorhoz, nehéz kérdés, hiszen egy adott bútorlap vastagsága lehet 16, 18 és 19 mm is. Az MDF - festett és vákuumfóliás - anyagok esetén 19-20 mm, a furnéros anyagok esetén 20-21 mm, tömörfa frontok esetén pedig ugyanez a vastagság már 21-22 mm.

Mivel a gyártók csak egyféle hosszúságú csavart adnak, így pl ez a csavar a 16 mm-eshez hosszú, a 22 mm-eshez meg már rövid. Általában a 19 mm vastagságú fronthoz adják a csavart, hiszen Nyugat-Európában a 19 mm-es bútorlapok az elterjedt vastagságok, míg a kelet-európai régióban a 18 mm--es bútorlap vastagság az elterjedt. Illetve megemlíthető még a vákuumfóliás MDF is, mely 19 mm. A gyártók tehát ezzel a 19-20 mm vastagsággal számolnak, így ez által adják hozzá a csavarokat is.

A csavarnak - ahogy említettük a bejegyzés elején - az átmérője 4 mm.
Ha forgácslapról, laminált bútorlapról beszélünk, előfordulhat fúrási pontatlanság, vagyis, hogy a fúró hegyét elviszi a forgácsrost és/vagy nem derékszögben tartjuk a fúrógépet. Ennek elkerülése végett érdemes egy kb 5 mm-es furatot fúrni a 4 mm-es csavarnak, hogy könnyebben be tudjuk csavarozni. Előfordulhat azonban, hogy kicsi a fogantyú talpa, azaz a benne lévő furathoz képest keveset takar a csavarfuratból.
Ezt előzetesen ellenőrizni kell, mert nem minden fogantyúhoz jó az 5 mm-es furat, ugyanis akár ki is látszódhat a fúrás a fogantyú talpa alól. Ebben az esetben akkor egy 4,5 mm-es átmérőjű furatot kell fúrni a bútorfrontba.

Említettük, hogy „elmászhat” egy kicsit a forgácsrostok által a fúrás, ezért amikor feljelöljük a fogantyút, érdemes megszúrni egy hosszabb csavar hegyével, vagy ha van egy pontozónk (ki mennyire felkészült egy ilyen szerelés alkalmával), azzal megjelölni a bútorfront felületét, hogy már meglegyen a fúrószár vezetve. Ajánlatos inkább fára köszörült fúrószárral fúrni, mint fém felületre köszörülttel a még pontosabb munkavégzés érdekében. Ha nincsen fára köszörült szárunk, akkor mindenféleképpen érdemes megjelölni a felületet, hogy ne csússzon el a fúrószár.

Feljelölés

A feljelölés tekintetében érdemes a frontfelületről jelölni, mert előfordulhat, hogy amikor átfúrjuk a felületet, kiszakad a hátulja. Ez a lépés azért előnyös, mert látjuk, hova kerül majd a fogantyú, így biztosan oda lesz felszerelve, ahova szeretnénk. Különböző fiókmagasságoknál ugyanis, ha pl. mart minta van benne, a minta arányaiban torzulhat a fiókmagassághoz képest.
Ilyenkor lehet, hogy máshova kell felrögzíteni a fogantyút, hogy esztétikailag jól mutasson.
Ha viszont rutinból ugyanoda jelöljük fel az összes fiók esetében a fogantyút, előfordul, hogy máshova kéne kerülnie a furatoknak, viszont ha szemből jelöljük, ott látjuk, hogy az nem jó helyre kerülne.

 

Természetesen nem minden esetben tudjuk csak finoman ceruzával rájelölni, ilyen esetben a papíros ragasztó, festőragasztó, maszkoló szalag (ki hogy nevezi) lehet segítségünkre, ezt lehet ráragasztani a felületre és arra már ceruzával rá lehet jelölni.
Alkoholos filccel nem ajánlott a feljelölés, ugyanis vannak olyan frontfelületek, amibe annyira bele tud ivódni a felrajzolt minta, hogy hiába mossuk már le utána denaturált szesszel, azt már nem tudjuk eltávolítani a felületről, halványan mindig látszani fog. Tehát legyünk nagyon óvatosak ezekkel a jelölésekkel, inkább puha grafitceruzával dolgozzunk, ugyanis ez semmilyen nyomot nem hagy maga után.

Miután feljelöltük a felületre, mindenféleképpen helyezzünk oda egy – a csomagolásából kibontott – fogantyút, hogy leellenőrizzük, biztosan jól jelöltük-e fel a méretet, előfordulhat ugyanis, hogy a mérőszalagnál pl. fél cm-t nézünk 1 cm-nek, - magyarul a jelöléseknél a tekintetünk arrébb ugrik - ez által fél cm-rel arrébb fúrjuk a fogantyúnak szánt furatokat. Tehát a szélesség, a magasság, és a furattávolság ellenőrzése nagyon fontos folyamat. Érdemes mindkét furatot alaposan megvizsgálni, hiszen megeshet, hogy pl egy 2 furatos fogantyú esetén az egyik furatot jól jelöltük fel, míg a másik valamilyen oknál fogva picikét elcsúszott. Ha nem mérőszalaggal jelöljük, hanem ún. feljelölő sablon segítségével, akkor itt ugyanúgy előállhat ez a probléma, mert lehet, hogy véletlenül 1 lyukkal arrébb rakjuk a ceruzát a jelölőlyukaknál, ami szintén problémát okozhat.

Egy szó, mint száz, mindenképp jó alaposan vizsgáljuk meg, hogy mindent jól készítettünk-e elő, hiszen egy több ezer/több tízezer forintos bútorlap esetén senki nem örülne, ha felesleges sérülések, lyukak keletkeznének rajta.

Felületfelszúrás
Ez után következik a már fentebb említett ún. felületszúrás annak érdekében, hogy ne csússzon el a fúrószár a folyamat alatt. Mindenféleképpen érdemes éles fórúszárral dolgozni, ugyanis az életlen, tompa szár kiszakíthatja a bútorlap hátulját, illetve le is ugorhat az általunk fúrni kívánt pontról, hiszen nincs, amiben „megkapaszkodjon”. Amikor elkezdjük betolni a fúrószárat a bútorfrontba, ajánlatos finoman előre-hátra húzogatni a fúrószárat, hogy a forgácsot kidolgozza jobban a felületből, tehát ne maga előtt tolja a forgácsot a fúrószár.
Mondhatnánk, hogy azért van a száron a csigakialakítás, hogy ott ki tudja hordani a forgácsot a fúrószár, de a faforgács eltömítheti a járatokat, viszont a nagyon finom, előre-hátra történő mozdulatok (nem kell teljesen be és kihúzni, elég csak pár mm-nyit) segítenek, hogy ne maradjon benne „tömítőanyag”.

A kiszakadás ellen az a tanácsunk, hogy ha van a beépítés alkalmával 10×10 cm-s bútorlap maradék, tömörfa léc vagy hasonló, akkor azt mögé, az ajtófront túloldalához kell fogni, és úgy kell fúrni, hogy azt rányomjuk a felületre. Így amikor fúrjuk az ajtót, és átér a fúró, az nem tud kiugrani, hiszen ellenállásba ütközik. Így bár ugyanúgy belefúrunk a segédanyagként használt lécbe, viszont ez által nem szakad ki a mi bútorlapunk, ennek köszönhetően egy szép furat lesz a túloldalon is.

Ha nagyon minimálisan kipercen a lamináció pl. egy bútorlap esetén, (előfordulhat, mivel ez egy ridegebb felület), akkor se ijedjünk meg, ugyanis a 4-es csavarnak egy nagyobb, D feje van, ami el fogja takarni a hibákat. Viszont ha nem rakunk mögé semmit és úgy nyomjuk erősen a fúrót, akkor ott egy nagyobb kiszakadás is lehet, amit már a csavar feje sem fog eltakarni.

Amit semmiképp ne csináljunk felszerelés során:
Az egyik furatba berakjuk a csavart, odarakjuk a fogantyút és elkezdjük csavarni hátulról.
Ha csak egy csavart teszünk oda és a választott fogantyúnk 2 furatos, abban az esetben amikor elkezdjük meghúzni, elmozdul valamilyen irányba a fogantyú, ez által egy ívet karcolunk az ajtófrontba.
A sérülések elkerülése végett mindenképp tanácsos mind a 2 furatba beletenni a csavart, majd odatenni a fogantyút a választott helyére, ezt követően kézzel, finoman kapassuk bele a furatokba a csavarokat, hogy a fogantyú megálljon. Ez után már elkezdhetjük csavarhúzóval meghúzni a csavarokat, mert így már nem fog tudni elfordulni a fogantyú.

Ha valaki jól kezeli a behajtógépét, akkor természetesen azzal is be lehet csavarni a csavarokat, de akkor ajánlatos kisebbre venni a racsnit/az erőfokozatot és finoman dolgozni vele. Megeshet ugyanis, hogy amikor bele kell kapatni a csavarmenetet a fogantyúba, akkor nem ugrik be elsőre, így akár tönkre is tehetjük a menetet a fogantyúban.
Általában nem a csavaron megy tönkre a menet először, hanem magában a fogantyúban és utána már nem fogjuk tudni felhasználni azt.

Ha esetleg van egy menetmetszőnk és újra tudjuk a menetet vágni a fogantyúban, akkor ez helyre hozható ugyan, de alap esetben ez egy átlag háztartásban nem megtalálható. Így célszerű kézzel elindítani a csavarokat, hogy normálisan megtalálja a menet a helyét.

Következő lépésként kézi PZ2-es csillagfejű csavarhúzóval szépen finoman csavarjuk be a csavarokat és húzzuk meg azokat.

A felszerelés előtt egy apró hiba szokott megesni, amire mindenképp szeretnénk felhívni a figyelmet. A fogantyúk feljelölése után kifúrjuk a furatokat, majd megörülünk annak, hogy kész vagyunk és egyből elkezdjük felcsavarni a fogantyút. A folyamat előtt azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy le kell radírozni a ceruzajelöléseket (ha van), mert utána már a radírral nem fogunk hozzáférni a fogantyú tövéhez. Ezek a firkák pedig nem nyújtanak túl esztétikus látványt, ha ott éktelenkednek a bútorlap felületén.

Élfogantyúk felszerelése
A bútorajtó élére ültethető fogantyúk esetében 2 lehetőség van:
Ad a gyártó csavart. Ezek minden esetben pozdorja csavarok. Az már más kérdés, hogy milyen minőségűek. Nem az anyag minőségére, hanem a csavarozás minőségére gondolunk ez esetben. Pl. mennyire önmetszők.

Van, hogy díszesebb csavart adnak, melynek szép a feje, tehát becsavarozás után jól mutat, jól illeszkedik a fogantyún. Ha kinyitjuk az ajtót, ezeket a csavarokat belülről látjuk, így fontos, hogy jól mutassanak. Viszont ezeket nagyon nehéz becsavarni.
Ezeket vegyes fejjel küldi a gyártó, melyeket vagy PH vagy PZ csavarhúzó fejjel kell becsavarozni.
A PH jelölésű (Phillips) csavarhúzók fejének peremei ferdék, míg a PZ (Pozidriv) fejeké párhuzamosak. Fontos, hogy mindig az adott csavarnak megfelelő szerszámmal dolgozzunk, hiszen így biztosítható a csavar hosszú élettartama, nem fog a csavar fején található vájat torzulni. A csavarnak és a szerszámnak tökéletesen illeszkednie kell egymásba, máskülönben mind a 2 eszköz sérülni fog.

Ha látszik egy csavaron, hogy nem teljesen önmetsző, csavarozásnál folyton kiugrik, akkor az tudjuk tanácsolni, hogy amikor a fogantyút feljelöljük, akkor egy sokkal vékonyabb, de jól metsző pozdorja csavarral (ami PZ2-es fejjel rendelkezik) 3,5×16-os csavarral fúrjuk elő. Csavarjuk be kicsit, csavarjuk vissza… ez által egy menetet metszünk a felületben, ez után pedig már könnyedén be tudjuk csavarni a díszesebb csavart is.

A másik lehetőség, hogy adnak hozzá egy szép csavart, ami viszont PZ2-es fejű és jó csavarozási tulajdonsággal rendelkezik, tehát hegyes, önmetsző, könnyen belemegy laminált MDF felületbe és a fába ugyanúgy. Ezeknél már nem kell így előfúrni egy másik csavarral.
Ha nagyon precízek akarunk lenni, egy 2-es fúrószárral nagyon finoman ez esetben is előfúrhatjuk a felületet.
Itt az a lényeg, hogy egy laminált MDF vagy laminált bútorlap esetén a lamináció, a műgyanta réteg kemény a tetején. Ezt kell egy 2-3 mm vastagságban megfúrni, megtörni, átjutni rajta, mert a kevésbé önmetsző csavarok ezeken a felületeken nem tudnak könnyedén átmenni.

A forgácslapnak 3 rétege van: a külső laminált műgyanta réteg, a sűrűbb 2-3 mm-es réteg, valamint a ritkább rostozat.
Tehát a keményebb rétegeket ajánlatos annak érdekében előfúrni, hogy ha nem szeretnénk, hogy állandóan kiugorjon a csavar, leugorjon a behajtógép, amivel véletlenül belefúrjuk a gép szárát az ajtófrontba, ami sok bosszúságot tud okozni az embernek.

Van olyan eset is, hogy a gyártó nem ad csavart a fogantyúhoz. Ez esetben, ha 18 mm-es standard, kelet európai laminált felületről beszélünk, akkor pl. 3,5×18 mm-es önmetsző pozdorja csavar ajánlott. Természetesen egy 16 mm-es felületnél elég egy 3,5×16 mm-es csavar.
A 4 mm-es csavarnak a feje már nagyobb, az élfogantyúkban a süllyesztés pedig nem olyan méretű, melybe ez beleillene. Egyrészt az anyagvastagság miatt sem, mert 1,2 mm vastag lemezből készülnek az élfogantyúk.

Jelölés ebben az esetben egyszerűnek mondható. Odarakjuk a fogantyút, ahova szeretnénk majd rögzíteni. Következő lépésként ugyanúgy először ceruzával jelöljük meg, majd, ha van lehetőségünk, egy pontozóval vagy egy nagyobb csavarral, szúróeszközzel szúrjuk meg a csavarozási pontnak a közepét. Bár az önmetsző csavarok könnyen belemennek a bútorlapba, könnyebb velük dolgozni, azért előfordulhat, hogy ez is elcsúszik. Az ajtó csavarozásánál mindenképp támasszuk meg azt, ne a kivetőpánt tartson ellen a behajtógépnek, mert könnyen ki tudjuk szakítani a túloldalról a csavarokat.

Figyeljünk, hogy amikor már eljutottunk a bútorlap végére, ne nagy erővel, ne hirtelen húzzuk meg a csavarokat, hanem érzéssel, finoman hajtsuk be azokat!
A forgácslapban a forgácsrostok elmozdíthatják a csavart és pl., ha a rost úgy viszi el a csavart, hogy felfelé emeli azt, akkor elállhat az élfogantyú az ajtófronttól akár 1 mm-re. Ez ugyan nem tűnik olyan nagy távolságnak, viszont az élfogantyúnak tökéletesen rá kéne feküdnie az ajtófrontra, így nem túl esztétikus látvány, ha lesz a 2 között egy kis rés.

 

Összegzés

Ezeket a praktikákat tudjuk ajánlani a fogantyúk minél precízebb rögzítése érdekében.
Ha ezeket a tanácsokat betartjuk, biztosan nem lesz gond a felszereléssel, szakember nélkül, otthon, saját magunknak is könnyedén véghez vihetjük a folyamatokat.

Oldalainkon sütiket (cookie) használunk a jobb működésért. További információk
Oldalainkon sütiket (cookie) használunk a jobb működésért. További információk