Bemutatótermünkben megtekinthető termékek
Raktáron lévő termékek
Kiemelt akciók
Újdonságok
Fém bútorfogantyú
Színes bútorfogantyú
Különleges bútorfogantyú: bőr, üveg, szövet anyagból
Klasszikus, antikolt, vintage, porcelán bútorfogantyú
Fával kombinált bútorfogantyú
Gyerekbútor fogantyú
Műanyag bútorfogantyú
Fogas, kabátakasztó
Üvegajtó, zuhanykabin, akrilkád fogantyú
Beltéri ajtókilincs, ajtóütköző
Ajtóhúzó, tolópajzs, tolóajtó fogantyú (tolóajtókagyló)
Bútorszerelvények, bútorvasalatok
Fürdőszoba felszerelés- kiegészítők, mosdók
Forgalmazott márkák

Blog


A köztudatban számos helytelen, hibás megnevezés van jelen a fogantyúkat illetően.
Talán nem is gondolnánk, de rendkívül fontos, hogy megfelelően hívjuk ezeket a kiegészítőket, hiszen ez megkönnyíti a vásárlást.

 

Akár interneten, akár szaküzletben keressük ezt a bútoralkatrészt, jó, ha a pontos kulcsszót használjuk, ugyanis csak így lehetünk biztosak abban, hogy azt kapjuk, amit szeretnénk.


Na de nézzük is, mik ezek a téves kifejezések, amiket még ma is gyakran alkalmaznak!


Bútorfogó
Az egyik – ha nem a leggyakoribb – pontatlan elnevezés a bútorfogó. Sokan azt gondolják, a „fogó” szócska a fogantyú egy rövidített alternatívája.
Ha elemeire bontjuk ezt a szóösszetételt, önmagában a bútor és a fogó is egy létező fogalom, azonban együtt a kettő értelmetlen, együtt nem szokás alkalmazni.
De miért? A fogó, mint olyan, azt feltételezi, hogy segítségével meg tudunk ragadni, meg tudunk fogni valamit. Tehát nem őt fogjuk meg, hanem VELE fogunk meg egy tárgyat. Általában ilyenkor az ember egyből a harapófogóra, vagy a csípőfogóra asszociál. Így tehát, ha a bútor szócska mellé tesszük, nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha egy bútort megfogó eszközről beszélnénk esetében.
Furán hangzik, nemigaz? Erre a célra tökéletesen megfelelnek a különféle bútor szállító eszközök (pl. molnár kocsi, szállító gurtni stb.), vagy akár a puszta kezünk is.

 

Bútorhúzó
A bútorhúzó megnevezésnél nagyjából ugyanazokat írhatnánk le, mint a bútorfogók esetében.
Szintúgy a bútor és a húzó szót egy szóösszetételben nem szokás használni. Itt megint csak arra asszociálhatunk, mintha magát a bútort akarnánk elhúzni valamivel, nem pedig a bútorajtót nyitni-zárni. Ugyan a fiókok esetében valóban a húzást segítik elő ezek a bútoralkatrészek, de akkor maga a szó is helyesebben hangzana úgy, hogy: bútorajtó-húzó. Viszont ez így már túl lenne bonyolítva, tehát értelemszerűen nem célszerű ilyen formában használni.


Bútorkilincs
Bár egy szakember számára különösen meglepően hangozhat ez a kifejezés, mégis sokan használják ezt is, ha fogantyúról tesznek említést.

 

Azt mindannyian tudjuk, hogy a kilincseket nyílászárókra szokás felszerelni, amely azt a célt szolgálja, hogy az ajtók, ablakok zárhatók legyenek. Működését a hozzá tartozó zár biztosítja; a kilincs segítségével működtethetjük rugós nyelv által; kulcs segítségével pedig mozgathatjuk a záródási pontokat. A kilincs lenyomása esetén az ajtókat a rugós mechanizmus fogja nyitni-zárni. Ha ez a technika és a zár nem lenne beépítve a kilincsszerkezetekbe, önmagában valóban egy fogantyú, vagy egy egyszerű ajtóhúzó szerepét töltené be. Viszont mivel ez a szerkezet megtalálható benne, egy plusz funkcióval bővült, így már különbözik a bútorfogantyúktól.

 

Egy fogantyú esetében elég megvenni magát a fogantyút, valamint a hozzá tartozó csavarokat és máris felszerelésre készek. Míg egy kilincsnél több alkatrész is szóba jöhet, mint pl. maga a kilincs, a zárszerkezet, a kilincs csap (kilincs tengely), kulcs, csavarok stb. Ezen kívül sokszor szakembert igényel ezeknek a beszerelése, hiszen nem mindegy, milyen típusú kilincset vásárolunk, és hogyan vájjuk ki az ajtón a kilincs helyét.


Markolat
Ritkábban ugyan, de ez a kifejezés is megjelenik a köztudatban olykor-olykor.
A kerékpározás szerelmeseinek nem is kell bemutatni ezt az eszközt, hiszen ők nap, mint nap találkoznak vele. Ez pedig nem más, mint a kormányok végein található – szivacsból vagy bőrből készült – kiegészítő, mely azt a célt szolgálja, hogy kényelmesebb érzetet biztosítson a kormány fogása.


Na de azért nem csak helytelen megnevezésekkel találkozhatunk a fogantyúk tekintetében.


Létezik pár létező és gyakran használt fogalom is...
Az egyik legismertebb ezek közül talán a bútorgomb. Bár, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, ez is inkább úgy lenne helyes, hogy gombfogantyú. Hiszen ha elemezzük a bútorgomb kifejezést is, úgy tűnhet, mintha bútorunkra egy egyszerű – ruhára varrható – gombot szeretnénk felapplikálni, ami valljuk be, kissé szokatlan látványt nyújtana.
Míg a gombfogantyú esetében a gomb a fogantyú típusát jelzi, tehát azt jelenti, hogy egy picike, gombszerű eszközt szerelünk fel szekrényeinkre, amely segítségével nyitni-zárni tudjuk azokat.

Szép is ez a magyar nyelv, választékos, fordulatos és mindenre megvan a megfelelő elnevezés. Használjuk tehát helyesen, így biztosan nem tévedhetünk, nem merülnek majd fel kérdőjelek a keresgélés során.

Bútorfogantyúk helytelen elnevezései

Mivel többfajta fogantyú áll a rendelkezésünkre - attól függően, hogy milyen helyiségbe, milyen bútorra szeretnénk felszerelni -, evidens, hogy többféle szerelési mód létezik ezeket illetően.

Először is nézzük, milyen típusú fogantyúk találhatók a bútorkellékek kínálatában!


Na de fejtsük is ki jobban, hogyan kell felszerelni a különböző típusokat!

Hagyományos, furattal rendelkező fogantyúk

Ezeknél a fogantyú fajtáknál a legfontosabb szakmai kifejezés, amit elsőként meg kell említenünk, az a furattáv.
De mit is takar ez?
A fogantyúk méretétől függ, hogy hány ponton tudjuk rögzíteni bútorunkhoz, hiszen fontos, hogy megfelelően és stabilan illeszkedjen a felületekhez.
Ezeket a fogantyúkat ajtón átmenő csavarral tudjuk felszerelni, amelyek esetén a bútorokon előre ki kell fúrni azt a felületet, melyre rögzíteni kívánjuk a választott fogantyút.
Amikor a furatokat elkészítjük, a furatlyukak középpontja lesz a mérési pont, ez alapján tudjuk meghatározni az illesztési pontokhoz kívánt távolságot.
Egy egyszerű példával: a 2 ponton rögzíthető fogantyúknak 2 db furatot kell kifúrni a bútorajtón és az azok közti távolság lesz a furattávolság.

 

95%-ban szabványos 16, ill. 32 mm-es furatraszter ugrások szerint gyártják a bútorfogantyúkat.
A legelterjedtebbek/legkedveltebbek a 96, 128, 160, 192, 320... stb mm széles furattávval rendelkező darabok. Természetesen ezektől eltérő, ritkábban előforduló furattávok is fellelhetők a piacon.
Ezeket a változatokat általában M4-es metrikus csavarral szokták szerelni. Ez esetben az „M” a metrikusságot, azaz a fém csavar menetemelkedésének típusát jelöli. A „4” pedig a menetes csavar szár átmérőjét mm-ben mutatva, ami jelen esetben 4 mm-t jelent.
A szükséges csavar hossza mindig a bútorajtó vastagságától függ, de általánosságban 22-25 mm-es.

Bútorajtó élére ültethető fogantyúk
Ennek a fogantyú típusnak 2 változatát különböztetjük meg.
Ezek a bemarható, illetve a csavarozható fogantyúk.
A bemarható, élre ültethető verziók esetében nem mi magunk végezzük el a felszerelést, itt ugyanis egy szakemberre lesz szükség. Az előre beszerzett terméket el kell vinnünk egy asztaloshoz, aki a műhelyében marógéppel kialakítja a bútorajtón a fogantyú helyét. Ezután szakszerűen rászereli a kiválasztott fogantyút.
A csavarozható verziók szerelése azonban nem kíván különösebb szakértelmet, itt egyszerűen az ajtólap belső/hátsó oldaláról a hozzá járó csavarral vagy pozdorja csavarral a bútorhoz csavarozzuk a fogantyút.

Bútorajtó élébe, valamint felületébe marható/süllyeszthető fogantyúk
Ahogyan az előző típusú, élre ültethető fogantyúknál, úgy a marható/süllyeszthető verziók esetében is egy szakértővel szükséges elvégeztetni a beszerelést. A metódus ugyanaz: az asztalos felső marógéppel kimarja a bútor felületét, amelybe beilleszti és hozzárögzíti a kívánt fogantyút. Egyes esetekben maró sablont is készít a szakember, amihez szakértelem szükséges. Ezen kívül nagy zajjal és sok porral/kosszal jár ez a folyamat, valamint sok időt vesz igénybe, így magánemberként nehéz és körülményes a beszerelés, ezért is célszerűbb ezt a folyamatot egy hozzáértőre bízni.

Darabolható fogantyúk

A darabolható fogantyúk alapanyaga többnyire alumínium. Ezeket szálanyag formában lehet megvásárolni, amelyeket könnyű méretre szabni. Általában 1,8 és 2,7 méter közötti hosszúságban kaphatók. Legfőbb előnyük - ami miatt ezt a típust választani szokták -, hogy hosszúsági méretét olyanra szabhatjuk, amilyenre nekünk szükségünk van. Annak érdekében, hogy a felület ne színeződjön el és ne roncsolódjon, sarokcsiszolóval való darabolás helyett alumíniumdaraboló körfűrésszel vágjuk a kívánt hosszúságra.

Üvegbútor ajtóra szerelhető fogantyúk
Fontos még megemlíteni, hogy a fogantyúkat üvegbútor ajtóra/vitrin ajtóra is fel lehet szerelni.
Ehhez szintén szükséges egy szakember igénybe vétele.
Az üveges cégnek - akitől az üvegajtót vásároljuk -, pontosan ki kell fúrnia az üveget a megadott furattávolság és furatátmérő szerint. Ezután a felszerelést már mi magunk is elvégezhetjük átmenő csavar segítségével.
Figyelni kell, hogy a csavart nem csak simán csavarozzuk be a fogantyúba, hanem a csavar köré kell egy műanyag persely, amely kimondottan az üvegajtókhoz van kitalálva, mely azt a célt szolgálja, hogy a csavar ne érjen hozzá az üveg furathoz, így ne repessze el az üveget.
Ha pedig kétoldalas fogantyúra esik választásunk, a 2 fogantyút egymásba toljuk, majd hernyó imbuszcsavarral egymáshoz rögzítjük (hasonlóan, mint a klasszikus kilincsek esetében).

Jól látszik hát, alaposan meg kell tervezni, milyen fogantyút szeretnénk otthonunkba felszerelni, hiszen némelyik szakértelmet igénylő folyamatokkal jár.
Reméljük, ezzel a blogbejegyzésünkkel segíteni tudtunk, hogy a választás könnyebb legyen.

Fogantyúk felszerelési módjai

Eleinte – ahogy előző blogbejegyzésünkben is írtuk – vasból készültek a bútorfogantyúk, amelyek nagy előnye, hogy masszívak és strapabírók voltak.
Ezután elkezdtek kísérletezgetni és rájöttek, számos egyéb lehetőség is kínálkozik e bútorkiegészítők alapanyagát illetően.


Az alap funkcionalitás mellett előtérbe került a fogantyúk megjelenése is. Ma már külön helyiségekre bontva választhatjuk ki a legmegfelelőbb típust.

 

Na de nézzük is, milyen lehetőségek tárulkoznak elénk a kínálat tekintetében!


A legelterjedtebbek a fémből készült fogantyúk, melyek között találhatunk zamak, zink, alumínium, réz, acél, illetve rozsdamentes acélból készült darabokat.
Ezek nagy előnye, hogy ellenállók és időtállók, így minden helyiségben kiválóan alkalmazhatók. Az egyszerű „fém szín” mellett megjelentek az ún. krómozott és színes fém fogantyúk is, melyeket különféle speciális eljárások segítségével alakítanak át fényesre vagy színeznek át. Így tehát nem feltétlen kell lemondanunk a színekről, ha ilyen típusú fogantyúra esne választásunk.

 

Ezek közül érdemes kiemelnünk a rozsdamentes acélt, mint alapanyagot, ugyanis ez az anyag ellenáll a nagy páratartalomnak is, így előszeretettel alkalmazzák fürdőszobákban, mellékhelyiségekben.

 

Ejtsünk pár szót a második legelterjedtebb alapanyagú fogantyúkról, mégpedig a műanyag fogantyúkról!
Nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Könnyű tömeggyártásban előállítani, olcsó; ezen kívül számtalan variációjú, formájú és mintázatú fogantyú létrehozható belőle.
A lakás bármely pontjában használható, de leginkább gyerekszobák bútorain szokott díszelegni, nem nehéz felismerni, miért...
A gyerekek szeretik a figyelemfelkeltő színeket és formákat, így feldobhatjuk szobájuk hangulatát, ha ilyen típusú fogantyúkat szerelünk fel szekrényeikre.

 

A másik nagyon elterjedt, fából készült fogantyúkat is gyakran használták már a régebbi időkben is, hiszen a fa, - mint alapanyag - bárhol, bármikor könnyen fellelhető és megmunkálható.
A természet szerelmeseinek is tökéletes választás.

 

Az eleganciát és luxust képviselő, üvegből készült bútorfogantyúk mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ezeket a szemet gyönyörködtető fogantyúkat olyan helyiségekben vagy bútorokon szokták alkalmazni, ahol ritkábban vannak használatban, hiszen óvni kell őket a szennyeződésektől, mivel az átlátszó felületen könnyebben meglátszanak, mint a más alapanyagú társain.
Többnyire luxus villákban, bemutatótermekben, szalonokban lelhetők fel, ahol a finom elegancia megnyerő megjelenést biztosít a helyiségek számára.

 

Ezen kívül léteznek speciálisabb alapanyagból gyártott fogantyúk is. Ilyenek a bőrből, gumiból, illetve szövetből készült darabok.
Ezeket óvni kell a nedvességtől, így felszerelésük inkább csak szobákba, irodákba ajánlott; fürdőszobába, konyhába semmiképp. Lenyűgöző hatást keltenek egy-egy bútordarabon, hiszen különleges megjelenésükkel magukra vonzzák a tekinteteket.

 

És persze nem szabad megfeledkeznünk az egymással kombinált alapanyagú fogantyúkról sem.

 

Jól látható, a számtalan variációból ma már könnyedén megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb típust. Hiszen egy fogantyú ma már nem csak a praktikumot testesíti meg, hanem meghatározza környezete stílusát is.

Fogantyúk alapanyagai

Előző blogbejegyzésünkben a fogantyúk 1700 - 1800-as évekbeli történelméről írtunk.
Most folytassuk az 1900-as évekkel.

1900 - 1930-as évek
A századfordulón a progresszív építészek a praktikus termékekben látták a jövőt. Ugyanakkor ebben a korban jellemzők voltak a géppel kivágott finom részletek és az extravagáns történelmi stílusjegyek is. Rendkívül népszerűek lettek a bronz, sárgaréz, réz, illetve a rusztikus és antik hatású vasból készített fogantyúk. Tervezési szempontból a hangsúly ezeknél a termékeknél a fém természetes szépségének kiemelése volt.

1920 - 1930-as évek

Az 1925-as években az Art Deco mozgalom kiemelkedő figyelmet kapott, amely nagyban befolyásolta az építészetet és a különféle stílusokat.
Az első modern világstílus – gyakran a luxushoz kapcsolható –, amely az élet minden területére kihatott, a kor divatját is meghatározta. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság alatt az Art Deco visszafogottabb lett, a felhasznált anyagok között megjelentek a krómozott felületek, az acél és a műanyag is, amelyek rövid időn belül eljutottak a bútoralkatrész gyártókhoz, ezzel új és színes minták jöhettek létre.

1930 - 1950-es évek
A modern korban a legnevesebb építészek (mint pl. Schindler, Gropius és Van Der Rohe) igyekeztek a múlt stílusjegyeit valami modernre cserélni. Létrehozták a betonöntvény fogantyúkat, amelyek határozottan eltértek a régi idők stílusjegyeitől.
Mivel a II. világháború után az egyenes vonalú épületek népszerűvé váltak, a fogantyúknál is igyekeztek az egyszerűségre és letisztultságra átállni.
A funkcionalitás mellett itt már inkább a fogantyúk megjelenése kezdett előtérbe helyezkedni. Alapanyagukat tekintve változatos formában lettek elérhetőek a lakosság számára: krómozott acél, alumínium, műanyag.

1960-as évektől napjainkig
A tervezők a '60 - '70-es évektől a fogantyúkkal elkezdtek kísérletezni, mint önálló művészet.
A múlt stílusjegyei mellett a korszerű és egyedileg megmunkált fogantyúk is megjelentek. Innentől kezdve a fogantyúk típusainak és megjelenésének tárháza végtelenné vált. A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. Ma már bármilyen stílust kedvelő személy megtalálhatja a saját maga számára legmegfelelőbb darabot.

Fogantyúk történelme 2

Noha valószínűleg sokunknak fel sem tűnik, a bútorfogantyúk ma már mindenhol megtalálhatók. Minden nap érintjük, fogjuk, használjuk őket, így hát jelentős szerepet játszanak mindannyiunk életében.
Habár egy nélkülözhetetlen kellékről beszélünk, mégis rendkívül kevés szó esik történelméről.

 

A fogantyúk immár nagyjából 300 éves múltra nyúlnak vissza.
Tekintsük hát át az 1700-as évektől egészen a mai napig bezárólag, milyen szerepet játszott az emberiség életében ez az egyszerű, ámde nagyszerű eszköz.

 

1700-as évek
Az 1700-as években elsősorban funkcionalitása miatt készíttettek maguknak az emberek fogantyúkat. A helyi kovácsok - nemzedékeken keresztül továbbadott ismeretek által - vasból kovácsoltak bútorfogantyúkat, zsanérokat, reteszeket.
Az ipari forradalom hatására a technológia fejlődése mellett az építészeti stílus is átalakult. A briteknél megjelentek a dekoratívabb sárgaréz árucikkek is. Európában terjedésnek indult ez a stílus, amelyet nem sokkal később Amerika is követni kezdett.

 

1860 - 1910-es évek
Az 1860-as és 1910-es évek alatt, a Viktoriánus korszak idején a bútorfogantyúk arany korukat élték.
A tömegtermelés korában egy új, ún. homokformázású öntési technika tette lehetővé a vállalatok számára, hogy 10-szerésre növeljék a gyártási teljesítményt. A stílusok az egyszerű, konzervatívaktól a kidolgozattabbak felé kezdtek eltolódni.
Ebben az időszakban a vállalatok egymással versengve igyekeztek minél dekoratívabb mintázatú kínálatot biztosítani, ennek eredményeképp jöttek létre a formatervezési szabadalmak.
A legismertebb designer-ek az Egyesült Államokban élő Adams, Stratford és Brabant; illetve Nagy-Britanniában Dresser, Jones és Eastlake voltak.

A század vége felé a modernitás előtérbe helyezkedése után sokan a múlt stílusát akarták visszahozni, így hát létrejött az ún. Revival stílus, amely a régi idők stílusjegyeit hordozta magában.
Míg az amerikaiak a múlt ihlette dekoratív kovácsművészettel tisztelegtek a fogantyúk százéves történelme előtt, addig az európaiak kifejlesztették a spanyol gyarmati és a francia Normann stílust.
Többnyire elmondható, erre az időszakra a romantikus stílus volt jellemző, ahol a hagyományos kovácsoltvas elemek és kézi megmunkálás volt ismét a meghatározó.

 

A következő blogbejgyezésben folytatjuk a fogantyúk történelmét az 1900-as évektől napjainkig bezárólag. . .

Fogantyúk történelme 1