Bútorfogantyúk a lakberendezés világában – Útmutató stílushoz, elhelyezéshez és kiválasztáshoz

A bútorok egyik legkisebb, mégis legmeghatározóbb eleme a bútorfogantyú. Legyen szó nappali szekrényről, komódról, tálalóról vagy TV-állványról, a szekrény fogantyú nem csupán funkcionális, hanem esztétikai szempontból is kulcsszerepet játszik. Egy jól megválasztott fogantyú a bútor karakterét határozza meg – kihangsúlyozza stílusát, harmóniát teremt vagy épp kontrasztot ad.

Ebben a bejegyzésben átfogó képet nyújtunk a bútorfogantyúk világáról: hogyan helyezzük el őket a bútorokon, milyen stílusokban kaphatók, mire figyeljünk a választás során, és melyik típus – az élfogantyú vagy a hagyományos, hátulról szerelhető változat – a legmegfelelőbb számunkra.

A bútorfogantyú szerepe és jelentősége
A fogantyú minden olyan bútordarabon jelen van, ahol ajtót vagy fiókot kell nyitni-zárni. Azonban túlmutat a funkción: a fogantyú az egyik első részlet, amit a szemünk és kezünk érzékel egy bútoron. Ezért annak anyaga, formája, színe, mérete és elhelyezése mind-mind hatással van az egész enteriőr összhatására.

A nappaliban például a komódok, vitrinelemek, fiókos szekrények vagy szekrénysorok mind-mind rendelkeznek valamilyen típusú fogantyúval, amelyeknek összhangban kell lenniük a szoba stílusával – legyen az klasszikus, skandináv, vintage vagy modern minimalista.

Elhelyezés a bútoron – nem csak technikai kérdés
A szekrény fogantyú elhelyezése elsődlegesen praktikus kérdés – könnyen elérhetőnek és használhatónak kell lennie. Ugyanakkor dizájn szempontból sem mindegy, hová kerül.

- Fiókokon: Általában középen, a felső élhez közel helyezkedik el. Fiókok esetén sokan választanak hosszúkás, vízszintesen elhelyezett fogantyút.
- Ajtós szekrényeken: A függőlegesen nyíló ajtóknál a fogantyú általában a nyílás ellentétes oldalán, a függőleges szélén helyezkedik el – ezzel biztosítva a kényelmes nyitást.
- Élfogantyúk: Egyes modern bútoroknál a hagyományos kilógó fogantyúkat felváltják az élbe mart vagy ráépített, síkban elhelyezkedő élfogantyúk, amelyek letisztult, elegáns megjelenést biztosítanak.

Stílusjegyek – a klasszikustól a modernig
A bútorfogantyú kiválasztásánál kulcsszerepet játszik az adott bútor és a helyiség stílusa. Az alábbiakban áttekintjük a legfontosabb irányzatokat:

- Klasszikus stílus: A klasszikus szekrény fogantyúkat gyakran gazdagon díszítik, kerek vagy ovális formában, antikolt bronz, réz vagy arany felülettel. Ezek illenek faragott, díszes bútorokhoz – például barokk vagy koloniál stílusú komódokhoz.
- Vintage / Rusztikus: E stílus kedveli a kerámia betétes, antikolt fémmel kombinált fogantyúkat. A régies hatású szekrény fogantyúk tökéletesen illenek vidéki hangulatú nappalikba vagy shabby chic enteriőrbe.
- Modern / Minimalista: A modern bútorfogantyúk letisztultak, gyakran szögletesek, acél vagy fekete színben. Itt a rejtett élfogantyú is gyakori, hiszen a dizájn a funkcionalitás és az esztétika tökéletes egyensúlyára törekszik.
- Skandináv: A világos fa bútorokhoz jól illik a világos fém vagy természetes fa bútorfogantyú, amely egyszerű, de stílusos megjelenést biztosít.

Anyagok és felületkezelés
A szekrény fogantyúk többféle anyagból készülhetnek, ezek közül a leggyakoribbak:

- Fém (acél, alumínium, zamak): tartós, sokféle stílushoz illik, lehet fényes króm, matt fekete, szálcsiszolt vagy antikolt.
- Fa: természetes hatású, melegséget sugall, különösen népszerű a skandináv és rusztikus stílusban. Faanyagot tekintve: tölgy, bükk, amerikai dió, kőris fa ami a leggyakoribb fogantyú alapanyag.
- Műanyag: költséghatékony, számtalan szín és forma elérhető.
- Kerámia: jellemzően fémmel kombinálva, vintage vagy klasszikus stílusban alkalmazzák.

A felületkezelések között megtaláljuk a fényes krómot, szálcsiszolt nikkelt, matt feketét, antikolt bronzot vagy akár lakkozott fát is.

Mire figyeljünk a bútorfogantyú kiválasztásánál?
A bútorfogantyú kiválasztása során a következő szempontokat vegyük figyelembe:
1. Ergonomikus kialakítás: A fogantyú legyen kényelmes fogású, ne legyen éles széle vagy túl kicsi fogási felület – különösen igaz ez fiókok vagy gyakran használt szekrények esetében.
2. Bútor stílusához való illeszkedés: Ne válasszunk modern, krómozott fogantyút antikolt, faragott komódhoz – és fordítva. A fogantyú legyen harmonikus része az egész bútornak.
3. Anyag- és színösszhang: Fontos, hogy a fogantyú anyaga, színe és felülete illeszkedjen a bútorhoz és a helyiség többi fémes vagy fa eleméhez – pl. lámpákhoz, kilincsekhez, lábakhoz.
4. Tartósság: A gyakran használt fiókokon, szekrényeken jobb tartósabb anyagból készült, stabilan rögzített fogantyút választani.

Élfogantyú vagy hagyományos hátulról szerelhető fogantyú?
Ez az egyik legfontosabb döntési pont a vásárlás során. Mindkét típusnak megvannak az előnyei és hátrányai.

Élfogantyú
- Letisztult, elegáns megjelenés.
- Modern, minimál enteriőrbe illik.
- Könnyű felszerelhetőség.

Hagyományos, hátulról szerelhető fogantyú
- Könnyű felszerelni és cserélni. Szabvényis furattávolságok miatt könnyű a stlusváltás
- Stílusos, karakteres megjelenés.
- Széles választék minden stílusban.

Tipp: Modern otthonokba, ahol a dizájn visszafogott és egységes, válasszunk élfogantyút vagy rejtett fogantyút. Klasszikus bútorokhoz viszont a hagyományos, díszes fogantyúk illenek a legjobban.

Összegzés
A bútorfogantyú apró részlet, de hatalmas jelentőséggel bír a bútor megjelenésében és használhatóságában. Legyen szó szekrény fogantyúról a nappaliban, komódon vagy vitrinen, érdemes körültekintően választani – figyelembe véve a stílust, anyagot, elhelyezést és az ergonómiát.

Egy jól megválasztott fogantyú hosszú évekre kényelmes használatot és esztétikai örömet biztosít. Válasszunk tudatosan, és ne becsüljük alá ezt a kis, mégis meghatározó bútorelemet!

Bútorgombok és gombfogantyúk: apró részletek, amik új szintre emelik a bútorokat

Amikor egy szép bútorra tekintünk, gyakran a forma, az anyag vagy a szín az, ami először szembetűnik. De ha igazán stílusos részletekre vágyunk, akkor a bútorfogantyúk, és különösen a bútorgombok, azaz gombfogantyúk azok az elemek, amelyek finoman, mégis határozottan teszik teljessé az összképet. Ezek az apró, de annál fontosabb alkatrészek hosszú múltra tekintenek vissza, és ma már a lakberendezés egyik meghatározó kiegészítőivé váltak.

A bútorgomb története – az első lépésektől napjainkig
A gombfogantyúk története messzire nyúlik vissza. Már az ókori civilizációkban is alkalmaztak különféle bútorfogantyúkat – igaz, ezek még inkább funkcionális célt szolgáltak, mintsem esztétikait. A fáraók sírkamráiban talált szekrényeken fából faragott, egyszerű fogantyúk jelezték, hogy az emberek már több ezer évvel ezelőtt is igényelték a bútorok könnyebb használhatóságát.

A középkorban a bútorgombok még inkább a gazdagság jelképei voltak, kovácsoltvasból vagy bronzból készültek, gyakran díszítették őket nemesi címerekkel vagy családi motívumokkal. A reneszánsz és barokk időszakokban a gombfogantyúk művészi szintre emelkedtek: faragott fa, zománc, aranyozás és finoman megmunkált felületek jellemezték őket.

A 19. században, az ipari forradalom idején jelentős változás állt be a bútorgyártásban – és ezzel együtt a bútorgombok gyártásában is. Az öntési technológiák fejlődésével egyre többféle anyagot tudtak használni, és az addig kézműves termékek lassan sorozatgyártott kiegészítőkké váltak.

Napjainkban a bútorfogantyú, és ezen belül is a gombfogantyú rendkívül széles választékban érhető el, mind anyagát, mind formavilágát, mind stílusát tekintve. A klasszikus eleganciától a letisztult minimalizmusig minden irányzat megtalálja a maga megfelelő bútorgombját.

A bútorgomb, mint dizájnelem
A modern lakberendezés egyik alaptézise, hogy a részletekben rejlik az összhang. A bútorgombok pontosan ilyen részletek: kicsik, de képesek teljesen megváltoztatni egy bútor arculatát.

A gombfogantyúk többféle stílusban készülnek:
- Klasszikus: virágmintás, patinázott, antikolt hatású felületek, gyakran kerámia betéttel kombinálva
- Modern: letisztult, szögletes vagy kör alakú, matt vagy fényes felülettel
- Vintage: fehérre festett fa, kerámiával vagy réz hatású kiegészítőkkel
- Indusztriális: nyers fém, sötét tónusok, erőteljes megjelenés

Anyagok és felületek – mitől lesz tartós és esztétikus egy bútorgomb?
A bútorgomb egyik legfontosabb jellemzője az anyag, amiből készül. Nemcsak a tartósságot, hanem az esztétikát is meghatározza:

Gyakori alapanyagok:
- Zamak: egy cink-alumínium ötvözet, amely nagy precizitással önthető, erős, és jól felületkezelhető. Népszerű a modern és klasszikus stílusú gombfogantyúk között is.
- Fa: természetes, meleg tapintású alapanyag. A natúr fa mellett festett vagy lakkozott változatok is elérhetők.
- Műanyag: elsősorban költséghatékony és könnyű opció, modern, játékos vagy színes dizájnokhoz ideális.

Felületkezelések:
- Fényes króm: modern és elegáns, különösen jól illik minimalista és skandináv stílushoz.
- Antikolt felület: régies hatás, amely vintage vagy klasszikus terekben mutat jól.
- Arany: luxust és eleganciát sugall, gyakran klasszikus vagy glamour stílusú bútorokon látható.
- Szálcsiszolt nikkel vagy acél: letisztult, modern hatás, ujjlenyomatmentes és tartós.

Kombinációk:
- Kerámia betétes gombfogantyúk: a zamak vagy réz alaphoz illesztett mintás kerámia betét eleganciát és karaktert ad a bútornak. Különösen népszerűek a rusztikus, vidéki vagy provanszi stílusú enteriőrökben.

Kerek vagy szögletes – formai irányzatok a gombfogantyúknál
A bútorgombokat alapvetően két fő formai csoportba sorolhatjuk: kerek és szögletes.

- A kerek bútorgombok a legelterjedtebbek, kényelmes fogásúak és jól mutatnak szinte minden típusú bútoron.
- A szögletes gombfogantyúk karakteresebb megjelenést kölcsönöznek, különösen modern és geometrikus bútordizájnhoz illenek.

Mindkét forma készülhet különféle stílusban, így nemcsak funkcionális, hanem stílusbeli döntés is, hogy melyik változat mellett döntünk.

A bútorgomb gyártása – így készülnek az elegáns részletek
A gombfogantyúk gyártási folyamata több lépésből áll, amelyek gondos tervezést és precíz megmunkálást igényelnek:

1. Tervezés: a dizájnerek számítógépes modellezéssel tervezik meg a formát és az anyaghasználatot.
2. Öntés vagy megmunkálás:
- Zamak esetében öntési eljárással formázzák a darabokat, gyakran speciális formákba préselve.
- Fa esetében gépi marással készítik el az alakot.
- Műanyag gombokat fröccsöntéssel állítanak elő.
3. Felületkezelés: polírozás, lakkozás, festés vagy galvanizálás – ez határozza meg a végső megjelenést.
4. Összeszerelés: több anyag kombinálása esetén (pl. kerámia betétek) kézzel szerelik össze az alkatrészeket.
5. Minőségellenőrzés: minden egyes darabot alaposan átvizsgálnak, hogy megfeleljenek a szabványoknak és az esztétikai elvárásoknak.

Hogyan válasszunk bútorgombot?
A megfelelő bútorgomb kiválasztása függ:
- a bútor stílusától (klasszikus, modern, vintage stb.)
- a helyiség funkciójától (konyha, fürdő, nappali)
- a használat gyakoriságától (strapabírás, megfoghatóság)
- és természetesen az egyéni ízléstől

Egy apró bútorgomb csodákra képes: életet lehelhet egy régi komódba, modernné varázsolhat egy régi szekrényt, vagy harmonikussá tehet egy új bútordarabot.

Záró gondolat
A bútorgomb, vagyis a gombfogantyú, ma már nem csupán egy használati tárgy, hanem a lakberendezés egyik legizgalmasabb kiegészítője. Legyen szó egyedi fa darabról, fényes króm modern gombfogantyúról, vagy antikolt kerámia betétes klasszikusról – a lehetőségek tárháza szinte végtelen.

Ha éppen újítanál otthonodban, vagy csak feldobnád meglévő bútoraidat, nézz körül webáruházunkban.

Bútorlábak és szekrénylábak – stabilitás, stílus és állíthatóság egyben

Amikor a bútorok tervezéséről, kiválasztásáról vagy felújításáról van szó, hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni azokat az apró részleteket, amelyek mégis kulcsszerepet játszanak a funkcionalitás és az esztétikum szempontjából. Ilyenek például a bútorlábak és szekrénylábak, melyek nemcsak a bútor stabilitását és tartósságát határozzák meg, hanem látványban is hozzájárulnak az összképhez. Külön figyelmet érdemelnek az állítható bútorlábak, amelyek lehetővé teszik a tökéletes szintezést egyenetlen padlók esetén, és ezzel javítják a bútor használhatóságát is.

Ebben a blogbejegyzésben bemutatjuk a különféle bútorláb típusokat, azok szerelhetőségét, állíthatóságát, magasságát és alkalmazási területeiket, valamint segítünk eligazodni a választékban azok számára, akik modern, praktikus és megbízható megoldásokat keresnek otthonukba vagy irodájukba.

Miért fontos a megfelelő bútorláb kiválasztása?
A bútorláb nem csupán egy technikai tartóelem, hanem a bútor része, amely közvetlen kapcsolatban áll a padlóval, és ezáltal meghatározza a bútor stabilitását, terhelhetőségét, valamint a használat kényelmét. Egy rosszul megválasztott vagy nem megfelelően rögzített bútorláb idővel instabilitáshoz, a bútor eldeformálódásához vagy akár a padló sérüléséhez is vezethet.

A bútorlábak megfelelő kiválasztása tehát több szempontból is lényeges:
- Stabilitás: Megfelelő alátámasztás biztosítja, hogy a bútor ne billegjen vagy mozogjon.
- Teherbírás: A lábaknak el kell bírniuk a bútor súlyát és a ráhelyezett tárgyakat.
- Magasság: Meghatározza a bútor kényelmi használatát, és befolyásolja a takaríthatóságot is.
- Design: A lábak stílusa hozzájárul a bútor megjelenéséhez.
- Állíthatóság: Egyenetlen padlónál fontos, hogy a lábak szintezhetőek legyenek.

Bútorláb típusok – rögzített és állítható megoldások
Fix bútorlábak
A fix, nem állítható bútorlábak a legegyszerűbb típusok. Ezeket gyakran használják szekrényekhez, komódokhoz, kanapékhoz vagy kisebb asztalokhoz, ahol a padló viszonylag egyenes és nincs szükség magasságállításra.
Elérhetők különféle anyagokból – mint például műanyag, fém, fa –, csavarral segítségével rögzítik őket a bútor aljához. Egyes típusok előfúrt szerelőlemezzel rendelkeznek, amelyhez könnyen csatlakoztathatók facsavarokkal.
- Stabil, egyszerű szerkezet
- Széles stílus- és méretválaszték
- Költséghatékony

Állítható bútorlábak
Az állítható bútorlábak népszerűbbek a belsőépítészetben, mivel rendkívül praktikusak és rugalmasan alkalmazhatók. A legnagyobb előnyük, hogy lehetővé teszik a bútor precíz szintezését, így egyenetlen padlón is tökéletesen vízszintbe állítható a szerkezet.
Az állítható bútorlábak általában menetes kialakításúak, és kézzel vagy csavarhúzóval forgathatóak a kívánt magasság eléréséhez. A legtöbb ilyen típusnál a láb testét fém vagy erős műanyag alkotja, a végén pedig egy gumitalp vagy csúszásgátló felület található.

Alkalmazásuk gyakori:
- Konyhabútorok
- Fürdőszobai szekrények
- Irodai berendezések
- Nehéz ipari bútorok
- Precíz szintezhetőség
- Stabilitás egyenetlen felületen is

A rejtett szekrénylábak – különleges figyelmet igénylő típus
A szekrénylábak általában nagyobb terhelhetőségre lettek tervezve, és gyakran tartoznak komplett konyhai vagy fürdőszobai rendszerekhez. Ezeknél a típusoknál fontos a nagyfokú stabilitás és a pontos szintezhetőség, mivel a szekrények gyakran nehéz tárgyakat – edényeket, gépeket, tárolóeszközöket – tartanak.
A legtöbb típus állítható magassággal rendelkezik, amely általában 0–30 cm között mozog, így alkalmazkodhat különböző padlószintekhez.
Néhány szekrénylábhoz tartozik előlap-tartó klipsz vagy rejtett rögzítőpanel, amely lehetővé teszi a lábak elrejtését dekorációs céllal, miközben könnyen hozzáférhetők maradnak beállítás céljából.

Bútorláb magasság – hogyan válasszunk?
A bútorláb magassága meghatározza a bútor ergonómiáját, praktikusságát és tisztíthatóságát. A helyiség és funkció alapján érdemes választani:

- 5–10 cm: kisbútorokhoz, dohányzóasztalokhoz, TV-állványokhoz
- 10–15 cm: komódokhoz, éjjeliszekrényekhez, szekrényekhez, konyhabútorokhoz
- 15–25 cm: például fürdőszoba bútorokhoz

Fontos szempont a takarítás is: ha robotporszívót használunk, érdemes legalább 10 cm-es szabad teret biztosítani a bútor alatt. Ezt a megfelelő magasságú bútorláb kiválasztásával könnyen elérhetjük.

Szerelhetőség – egyszerű vagy professzionális?
A legtöbb bútorláb házi szerelésre is alkalmas, nem igényel különösebb szaktudást.
A rögzítés történhet: Csavarral, a leggyakoribb módszer, előre fúrt lyukakba vagy szerelőlemezzel

Mindig ügyeljünk arra, hogy a bútor anyagának megfelelő rögzítési módot válasszunk – például tömör fa esetén más csavart használjunk, mint forgácslapnál.

A bútorláb a stabil otthon záloga
A bútorlábak, szekrénylábak és állítható bútorlábak nem csupán technikai alkatrészek, hanem a bútor funkcionális és esztétikai részét is képezik. Segítségükkel biztosítható a megfelelő stabilitás, komfortos használat, könnyű takaríthatóság, és az egyenetlen padló kiegyenlítése is. Az állítható típusok különösen előnyösek, hiszen lehetővé teszik a precíz beállítást és a tartós, biztonságos működést.

Ha bútorfelújításban gondolkodsz, vagy új bútort szeretnél összeszerelni, érdemes már az elején átgondolni, milyen láb típus illik leginkább az adott helyiséghez és használathoz. Egy jól megválasztott bútorláb sok évre garantálhatja a kényelmet és a stabilitást.

Ebben a blogbejegyzésünkben nézzük meg, mit is takar az extra hosszú fogantyú kifejezés. Ehhez a kategóriához társítottunk egy gyorskereső gombot, hiszen az évek során azt tapasztaltuk, hogy igen keresett termékek lettek ezek a típusok.

Mi is az az extra hosszú fogantyú?
Extra hosszú fogantyúnak minősül minden olyan bútorfelszerelés, amely 1 méternél nagyobb furattávolsággal és/vagy hosszúsággal rendelkezik. Vigyázat, nem összekeverendő az ún. darabolható fogantyúkkal, azok ugyanis akár kisebb darabokra is szabhatók, így méretre vágás után azok már értelemszerűen nem is állják meg helyüket az extra hosszúak között!

Az ilyen grandiózis bútorelemek felszerelésnél nagyobb odafigyelést igényelnek, hiszen nehezebb őket felfúrni nagy méretükből adódóan. Feljelölésnél szükség lehet akár egy segítő partnerre, aki megfogja nekünk, míg mi feljelöljük a bútorra a kívánt furattávolságot.
Mivel nagy felületen érintkeznek a bútorfronttal, a biztosabb rögzítés érdekében a legtöbb típus több furattal rendelkezik, így a hagyományos 2 furatos verziókhoz képest 3 vagy 4 ponton is rögzíthetők.

VIEFE PEAK fogantyú
A hosszú fogantyúk robusztus megjelenésükkel garantáltan magukra vonzzák a tekinteteket.
Kínálatunk között az egyik legnépszerűbb típus a VIEFE PEAK fogantyú.
Markolatuk egy függőleges „oszlop” részét képezik, melyek oldalról nézve mélyebbnek hatnak, mint kisebb társaik, hiszen arányaiban is nagyobbak náluk.
Mérettől függően a markolat más-más pozícióban található. Az 1760 mm-es hosszúságú esetén középen, míg az 1120 mm-es esetében kissé távolabb van a középponttól. Ez a megoldás egyedivé és karakteresebbé varázsolja a bútorokat, hiszen nem mindennapi látványt biztosítanak.

RUJZ DESIGN fogantyú
Rujz Design márkánk között is található extra hosszú változat. A 665.12 cikkszámmal ellátott fogantyú felszerelése és kinézete kissé eltér a többitől. Ezt ugyanis 2 féleképpen szükséges rögzíteni a bútorhoz. Felül hagyományos csavarozással, míg alul bútorajtón átmenő csavar segítségével az ajtó belseje felől kell felcsavarozni. Ezzel a módszerrel alulról szinte körül öleli a szekrényajtót a fogantyú, ez által nem csak esztétikusabb, de praktikusabb is lesz, hiszen masszívabb tartást biztosít.
 

Pár dolog, amit még tudni kell róluk

Monumentális darabok révén ezeknek a fogantyúknak viszonylag könnyűeknek kell lenniük, máskülönben a szekrényajtók nem lennének képesek megtartani a nagy súlyokat. Ennek érdekében alumíniumból készültek, melyek amellett, hogy kis súllyal rendelkeznek, masszívak és ellenállnak a magas páratartalomnak is.
Tökéletesen alkalmasak tehát mind konyhai, mind fürdőszobai, mind pedig öltözői szekrényekhez egyaránt. De akár gardróbszekrényeken, előszobákban, irodákban, bemutatótermekben is megállják a helyüket.

Mindegyik verzióból számos szín és felület kapható. Króm, szálcsiszolt, nikkel, fehér, fekete, szürke, arany, rosegold… csak egy pár felület a teljesség igénye nélkül. Ennek köszönhetően még az ilyen grandiózus bútorkiegészítők esetén sem leszünk bekorlátozva megjelenés tekintetében.

Ebben a blogbejegyzésünkben a fogantyúk felszerelésére, felcsavarozására szeretnénk kicsit szakmaibb formában kitérni.

Hagyományos, 1 vagy több furattal rendelkező, csavarozható fogantyúk felszerelése
Webshopunkban, - a hagyományos csavarozású fogantyúk esetében - a termékek adatlapjánál látható az az információ, hogy M4-es csavar jár hozzá.
Na de mit is jelent ez a jelölés?
Az „M” a metrikus szabványos menetemelkedést jelöli; a „4”-es szám pedig a csavar átmérőjét, amely 4 mm. Tehát 4 mm vastag metrikus menetemelkedésű csavarral tudjuk rögzíteni az adott fogantyút.

A gyártók minden esetben adnak csavart a fogantyúkhoz, melyeket az általuk meghatározott hosszúságban, méretben biztosítanak és így csomagolnak. Ettől eltérő méretű csavart mi nem tudunk adni a termékekhez.

Bútorlap- és furatvastagságok
Az, hogy a hozzá adott csavar hossza jó-e az adott bútorhoz, nehéz kérdés, hiszen egy adott bútorlap vastagsága lehet 16, 18 és 19 mm is. Az MDF - festett és vákuumfóliás - anyagok esetén 19-20 mm, a furnéros anyagok esetén 20-21 mm, tömörfa frontok esetén pedig ugyanez a vastagság már 21-22 mm.

Mivel a gyártók csak egyféle hosszúságú csavart adnak, így pl ez a csavar a 16 mm-eshez hosszú, a 22 mm-eshez meg már rövid. Általában a 19 mm vastagságú fronthoz adják a csavart, hiszen Nyugat-Európában a 19 mm-es bútorlapok az elterjedt vastagságok, míg a kelet-európai régióban a 18 mm--es bútorlap vastagság az elterjedt. Illetve megemlíthető még a vákuumfóliás MDF is, mely 19 mm. A gyártók tehát ezzel a 19-20 mm vastagsággal számolnak, így ez által adják hozzá a csavarokat is.

A csavarnak - ahogy említettük a bejegyzés elején - az átmérője 4 mm.
Ha forgácslapról, laminált bútorlapról beszélünk, előfordulhat fúrási pontatlanság, vagyis, hogy a fúró hegyét elviszi a forgácsrost és/vagy nem derékszögben tartjuk a fúrógépet. Ennek elkerülése végett érdemes egy kb 5 mm-es furatot fúrni a 4 mm-es csavarnak, hogy könnyebben be tudjuk csavarozni. Előfordulhat azonban, hogy kicsi a fogantyú talpa, azaz a benne lévő furathoz képest keveset takar a csavarfuratból.
Ezt előzetesen ellenőrizni kell, mert nem minden fogantyúhoz jó az 5 mm-es furat, ugyanis akár ki is látszódhat a fúrás a fogantyú talpa alól. Ebben az esetben akkor egy 4,5 mm-es átmérőjű furatot kell fúrni a bútorfrontba.

Említettük, hogy „elmászhat” egy kicsit a forgácsrostok által a fúrás, ezért amikor feljelöljük a fogantyút, érdemes megszúrni egy hosszabb csavar hegyével, vagy ha van egy pontozónk (ki mennyire felkészült egy ilyen szerelés alkalmával), azzal megjelölni a bútorfront felületét, hogy már meglegyen a fúrószár vezetve. Ajánlatos inkább fára köszörült fúrószárral fúrni, mint fém felületre köszörülttel a még pontosabb munkavégzés érdekében. Ha nincsen fára köszörült szárunk, akkor mindenféleképpen érdemes megjelölni a felületet, hogy ne csússzon el a fúrószár.

Feljelölés
A feljelölés tekintetében érdemes a frontfelületről jelölni, mert előfordulhat, hogy amikor átfúrjuk a felületet, kiszakad a hátulja. Ez a lépés azért előnyös, mert látjuk, hova kerül majd a fogantyú, így biztosan oda lesz felszerelve, ahova szeretnénk. Különböző fiókmagasságoknál ugyanis, ha pl. mart minta van benne, a minta arányaiban torzulhat a fiókmagassághoz képest.
Ilyenkor lehet, hogy máshova kell felrögzíteni a fogantyút, hogy esztétikailag jól mutasson.
Ha viszont rutinból ugyanoda jelöljük fel az összes fiók esetében a fogantyút, előfordul, hogy máshova kéne kerülnie a furatoknak, viszont ha szemből jelöljük, ott látjuk, hogy az nem jó helyre kerülne.

Természetesen nem minden esetben tudjuk csak finoman ceruzával rájelölni, ilyen esetben a papíros ragasztó, festőragasztó, maszkoló szalag (ki hogy nevezi) lehet segítségünkre, ezt lehet ráragasztani a felületre és arra már ceruzával rá lehet jelölni.
Alkoholos filccel nem ajánlott a feljelölés, ugyanis vannak olyan frontfelületek, amibe annyira bele tud ivódni a felrajzolt minta, hogy hiába mossuk már le utána denaturált szesszel, azt már nem tudjuk eltávolítani a felületről, halványan mindig látszani fog. Tehát legyünk nagyon óvatosak ezekkel a jelölésekkel, inkább puha grafitceruzával dolgozzunk, ugyanis ez semmilyen nyomot nem hagy maga után.

Miután feljelöltük a felületre, mindenféleképpen helyezzünk oda egy – a csomagolásából kibontott – fogantyút, hogy leellenőrizzük, biztosan jól jelöltük-e fel a méretet, előfordulhat ugyanis, hogy a mérőszalagnál pl. fél cm-t nézünk 1 cm-nek, - magyarul a jelöléseknél a tekintetünk arrébb ugrik - ez által fél cm-rel arrébb fúrjuk a fogantyúnak szánt furatokat. Tehát a szélesség, a magasság, és a furattávolság ellenőrzése nagyon fontos folyamat. Érdemes mindkét furatot alaposan megvizsgálni, hiszen megeshet, hogy pl egy 2 furatos fogantyú esetén az egyik furatot jól jelöltük fel, míg a másik valamilyen oknál fogva picikét elcsúszott. Ha nem mérőszalaggal jelöljük, hanem ún. feljelölő sablon segítségével, akkor itt ugyanúgy előállhat ez a probléma, mert lehet, hogy véletlenül 1 lyukkal arrébb rakjuk a ceruzát a jelölőlyukaknál, ami szintén problémát okozhat.

Egy szó, mint száz, mindenképp jó alaposan vizsgáljuk meg, hogy mindent jól készítettünk-e elő, hiszen egy több ezer/több tízezer forintos bútorlap esetén senki nem örülne, ha felesleges sérülések, lyukak keletkeznének rajta.

Felületfelszúrás
Ez után következik a már fentebb említett ún. felületszúrás annak érdekében, hogy ne csússzon el a fúrószár a folyamat alatt. Mindenféleképpen érdemes éles fórúszárral dolgozni, ugyanis az életlen, tompa szár kiszakíthatja a bútorlap hátulját, illetve le is ugorhat az általunk fúrni kívánt pontról, hiszen nincs, amiben „megkapaszkodjon”. Amikor elkezdjük betolni a fúrószárat a bútorfrontba, ajánlatos finoman előre-hátra húzogatni a fúrószárat, hogy a forgácsot kidolgozza jobban a felületből, tehát ne maga előtt tolja a forgácsot a fúrószár.
Mondhatnánk, hogy azért van a száron a csigakialakítás, hogy ott ki tudja hordani a forgácsot a fúrószár, de a faforgács eltömítheti a járatokat, viszont a nagyon finom, előre-hátra történő mozdulatok (nem kell teljesen be és kihúzni, elég csak pár mm-nyit) segítenek, hogy ne maradjon benne „tömítőanyag”.

A kiszakadás ellen az a tanácsunk, hogy ha van a beépítés alkalmával 10×10 cm-s bútorlap maradék, tömörfa léc vagy hasonló, akkor azt mögé, az ajtófront túloldalához kell fogni, és úgy kell fúrni, hogy azt rányomjuk a felületre. Így amikor fúrjuk az ajtót, és átér a fúró, az nem tud kiugrani, hiszen ellenállásba ütközik. Így bár ugyanúgy belefúrunk a segédanyagként használt lécbe, viszont ez által nem szakad ki a mi bútorlapunk, ennek köszönhetően egy szép furat lesz a túloldalon is.

Ha nagyon minimálisan kipercen a lamináció pl. egy bútorlap esetén, (előfordulhat, mivel ez egy ridegebb felület), akkor se ijedjünk meg, ugyanis a 4-es csavarnak egy nagyobb, D feje van, ami el fogja takarni a hibákat. Viszont ha nem rakunk mögé semmit és úgy nyomjuk erősen a fúrót, akkor ott egy nagyobb kiszakadás is lehet, amit már a csavar feje sem fog eltakarni.

Amit semmiképp ne csináljunk felszerelés során:
Az egyik furatba berakjuk a csavart, odarakjuk a fogantyút és elkezdjük csavarni hátulról.
Ha csak egy csavart teszünk oda és a választott fogantyúnk 2 furatos, abban az esetben amikor elkezdjük meghúzni, elmozdul valamilyen irányba a fogantyú, ez által egy ívet karcolunk az ajtófrontba.
A sérülések elkerülése végett mindenképp tanácsos mind a 2 furatba beletenni a csavart, majd odatenni a fogantyút a választott helyére, ezt követően kézzel, finoman kapassuk bele a furatokba a csavarokat, hogy a fogantyú megálljon. Ez után már elkezdhetjük csavarhúzóval meghúzni a csavarokat, mert így már nem fog tudni elfordulni a fogantyú.

Ha valaki jól kezeli a behajtógépét, akkor természetesen azzal is be lehet csavarni a csavarokat, de akkor ajánlatos kisebbre venni a racsnit/az erőfokozatot és finoman dolgozni vele. Megeshet ugyanis, hogy amikor bele kell kapatni a csavarmenetet a fogantyúba, akkor nem ugrik be elsőre, így akár tönkre is tehetjük a menetet a fogantyúban.
Általában nem a csavaron megy tönkre a menet először, hanem magában a fogantyúban és utána már nem fogjuk tudni felhasználni azt.

Ha esetleg van egy menetmetszőnk és újra tudjuk a menetet vágni a fogantyúban, akkor ez helyre hozható ugyan, de alap esetben ez egy átlag háztartásban nem megtalálható. Így célszerű kézzel elindítani a csavarokat, hogy normálisan megtalálja a menet a helyét.

Következő lépésként kézi PZ2-es csillagfejű csavarhúzóval szépen finoman csavarjuk be a csavarokat és húzzuk meg azokat.

A felszerelés előtt egy apró hiba szokott megesni, amire mindenképp szeretnénk felhívni a figyelmet. A fogantyúk feljelölése után kifúrjuk a furatokat, majd megörülünk annak, hogy kész vagyunk és egyből elkezdjük felcsavarni a fogantyút. A folyamat előtt azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy le kell radírozni a ceruzajelöléseket (ha van), mert utána már a radírral nem fogunk hozzáférni a fogantyú tövéhez. Ezek a firkák pedig nem nyújtanak túl esztétikus látványt, ha ott éktelenkednek a bútorlap felületén.

Élfogantyúk felszerelése
A bútorajtó élére ültethető fogantyúk esetében 2 lehetőség van:
Ad a gyártó csavart. Ezek minden esetben pozdorja csavarok. Az már más kérdés, hogy milyen minőségűek. Nem az anyag minőségére, hanem a csavarozás minőségére gondolunk ez esetben. Pl. mennyire önmetszők.

Van, hogy díszesebb csavart adnak, melynek szép a feje, tehát becsavarozás után jól mutat, jól illeszkedik a fogantyún. Ha kinyitjuk az ajtót, ezeket a csavarokat belülről látjuk, így fontos, hogy jól mutassanak. Viszont ezeket nagyon nehéz becsavarni.
Ezeket vegyes fejjel küldi a gyártó, melyeket vagy PH vagy PZ csavarhúzó fejjel kell becsavarozni.
A PH jelölésű (Phillips) csavarhúzók fejének peremei ferdék, míg a PZ (Pozidriv) fejeké párhuzamosak. Fontos, hogy mindig az adott csavarnak megfelelő szerszámmal dolgozzunk, hiszen így biztosítható a csavar hosszú élettartama, nem fog a csavar fején található vájat torzulni. A csavarnak és a szerszámnak tökéletesen illeszkednie kell egymásba, máskülönben mind a 2 eszköz sérülni fog.

Ha látszik egy csavaron, hogy nem teljesen önmetsző, csavarozásnál folyton kiugrik, akkor az tudjuk tanácsolni, hogy amikor a fogantyút feljelöljük, akkor egy sokkal vékonyabb, de jól metsző pozdorja csavarral (ami PZ2-es fejjel rendelkezik) 3,5×16-os csavarral fúrjuk elő. Csavarjuk be kicsit, csavarjuk vissza… ez által egy menetet metszünk a felületben, ez után pedig már könnyedén be tudjuk csavarni a díszesebb csavart is.

A másik lehetőség, hogy adnak hozzá egy szép csavart, ami viszont PZ2-es fejű és jó csavarozási tulajdonsággal rendelkezik, tehát hegyes, önmetsző, könnyen belemegy laminált MDF felületbe és a fába ugyanúgy. Ezeknél már nem kell így előfúrni egy másik csavarral.
Ha nagyon precízek akarunk lenni, egy 2-es fúrószárral nagyon finoman ez esetben is előfúrhatjuk a felületet.
Itt az a lényeg, hogy egy laminált MDF vagy laminált bútorlap esetén a lamináció, a műgyanta réteg kemény a tetején. Ezt kell egy 2-3 mm vastagságban megfúrni, megtörni, átjutni rajta, mert a kevésbé önmetsző csavarok ezeken a felületeken nem tudnak könnyedén átmenni.

A forgácslapnak 3 rétege van: a külső laminált műgyanta réteg, a sűrűbb 2-3 mm-es réteg, valamint a ritkább rostozat.
Tehát a keményebb rétegeket ajánlatos annak érdekében előfúrni, hogy ha nem szeretnénk, hogy állandóan kiugorjon a csavar, leugorjon a behajtógép, amivel véletlenül belefúrjuk a gép szárát az ajtófrontba, ami sok bosszúságot tud okozni az embernek.

Van olyan eset is, hogy a gyártó nem ad csavart a fogantyúhoz. Ez esetben, ha 18 mm-es standard, kelet európai laminált felületről beszélünk, akkor pl. 3,5×18 mm-es önmetsző pozdorja csavar ajánlott. Természetesen egy 16 mm-es felületnél elég egy 3,5×16 mm-es csavar.
A 4 mm-es csavarnak a feje már nagyobb, az élfogantyúkban a süllyesztés pedig nem olyan méretű, melybe ez beleillene. Egyrészt az anyagvastagság miatt sem, mert 1,2 mm vastag lemezből készülnek az élfogantyúk.

Jelölés ebben az esetben egyszerűnek mondható. Odarakjuk a fogantyút, ahova szeretnénk majd rögzíteni. Következő lépésként ugyanúgy először ceruzával jelöljük meg, majd, ha van lehetőségünk, egy pontozóval vagy egy nagyobb csavarral, szúróeszközzel szúrjuk meg a csavarozási pontnak a közepét. Bár az önmetsző csavarok könnyen belemennek a bútorlapba, könnyebb velük dolgozni, azért előfordulhat, hogy ez is elcsúszik. Az ajtó csavarozásánál mindenképp támasszuk meg azt, ne a kivetőpánt tartson ellen a behajtógépnek, mert könnyen ki tudjuk szakítani a túloldalról a csavarokat.

Figyeljünk, hogy amikor már eljutottunk a bútorlap végére, ne nagy erővel, ne hirtelen húzzuk meg a csavarokat, hanem érzéssel, finoman hajtsuk be azokat!
A forgácslapban a forgácsrostok elmozdíthatják a csavart és pl., ha a rost úgy viszi el a csavart, hogy felfelé emeli azt, akkor elállhat az élfogantyú az ajtófronttól akár 1 mm-re. Ez ugyan nem tűnik olyan nagy távolságnak, viszont az élfogantyúnak tökéletesen rá kéne feküdnie az ajtófrontra, így nem túl esztétikus látvány, ha lesz a 2 között egy kis rés.

Összegzés

Ezeket a praktikákat tudjuk ajánlani a fogantyúk minél precízebb rögzítése érdekében.
Ha ezeket a tanácsokat betartjuk, biztosan nem lesz gond a felszereléssel, szakember nélkül, otthon, saját magunknak is könnyedén véghez vihetjük a folyamatokat.

Melyik formát, melyik színt válasszam, hogy illeszkedjen a belső stílushoz?
Az esztétikumon kívül jó, ha több műszaki szempontra is odafigyelünk a megfelelő bútorfogantyú kiválasztásakor. Minden típusú fogantyúnak megvannak a maga „szabályai”, amelyeket ismernünk kell.

Gombfogantyúk
A  gombfogantyúk egypontos fogantyúk, azaz egy ponton rögzíthető típusok. Többnyire tengelyirányban szimmetrikusak, tehát nem mindegy, hogy vízszintesen vagy függőlegesen forgatjuk a fogantyút.
A gombfogantyúkat méret szerint 3 csoportra oszthatjuk:

• kicsi – max. 20 mm átmérőjűek - Ezek a típusok egészen aprók, melyek akár csak a gombfülbevalók, hasonlóan szerények, de különleges ékszerek. Ha azonban ilyen fogantyút szeretnénk elhelyezni egy szekrényen vagy fiókon, át kell gondolnunk, ki fogja használni. Mivel ujjainkkal körbe kell fogni és így kell húzni őket, nem ajánlottak azoknak az embereknek, akiknek problémái vannak az ujjízületeivel, valamint kisgyermekeknek, akik még nem képesek tökéletesen használni ujjacskáikat.
   
• közepes - több mint 20 mm átmérőjűek, legfeljebb 40 mm – Ez a fajta a legelterjedtebb a piacon. Az ergonómia és a kényelem ötvözete. Mérete megegyezik a röviditalos poharakéval. Ösztönösen két ujjunkkal megragadjuk, a harmadikkal megtámaszthatjuk, nem szükséges a kéz kinyitása vagy szorítása, így ebben a helyzetben könnyebb kézmozdulatokat végezni. Ugyanakkor még sincs furcsa kinézete, még ez a típus is a szerény kategóriába sorolható.
   
• nagy - 40 mm feletti mérettel rendelkezők. Ezek a fogantyúk már igen határozott és feltűnő stílust képviselnek. Mivel messziről is jól láthatók, a nagyméretű gombfogantyúk már szokatlanok lehetnek azok számára, akik nem kedvelik a merész kiegészítőket. Előnyük viszont, hogy nagyon könnyű megfogni, ez által használni őket.

Egyes fogantyúk azonban eltérnek a szabványoktól, és nehéz egyértelműen meghatározni alakjukat és besorolni valamely csoporthoz őket, ezért több helyen találkozhatunk velük. Néha, amikor "gomb" -ra gondolunk, egy kis fogantyúra asszociálunk, amely egy csavarra van felszerelve, de nem feltétlenül kerek és szimmetrikus.
Néha pedig, főleg a súly miatt, egyes gombfogantyúk kétcsavaros rögzítéssel rendelkeznek, ezért a CC paraméter, azaz a lyukak közötti távolság lesz feltüntetve esetükben a műszaki rajzoknál.

Hosszú fogantyúk
Ez messze a legtöbb fogantyúval rendelkező csoport. Hogyan és mi alapján szűrhetünk rá a megfelelő fogantyúra a tengernyi termék között, hogy megtaláljuk az igényeinknek megfelelőt? Ennek több módja is van:

• Furattáv - Egy adott furattávolságra való keresés akkor hasznos, ha újakat szeretnénk felszerelni a régi fogantyúk helyett. Vagy amikor szigorúan korlátozott helyünk van a fogantyú csavarozására.
• Befoglaló külméret - Ez a paraméter a fogantyú legtávolabbi pontjai közötti távolságot jelenti. Egyenlő vagy nagyobb lehet, mint a furattáv.

A hosszú fogantyúk nagyon kényelmesek és univerzálisak. A húzás, tolás és megtámasztás mellett bizonyos típusok lehetőséget adnak pl. törölköző, kesztyű vagy esernyő felakasztására is. Sok területen használhatók: fürdőszobabútorokon, falakon, konyhaszekrényeken, gyermekszobákban stb. Felszerelhetők vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan.

Azonban mielőtt felszerelésre kerülnek, szükséges ellenőrizni, hogy a nyitható ajtóval ellátott szekrény esetében az adott fogantyú a szerelés után nem akadályozza-e annak kinyitását. Az ilyen fogantyúk tervezés nélküli felszerelésekor gyakori hiba szokott lenni a szomszédos bútorok ütközése: például egy kiálló, hosszú fogantyú megakadályozza az ajtó legalább 90 fokos kinyílását, vagy megsérül a falhoz érés miatt.
Jó módszer lehet ennek megakadályozása érdekében, ha elkészítünk egy sablont a fogantyú méreteivel, majd vastagabb papírból kivágjuk azt, ezt pedig ráragasztjuk a bútorra ragasztószalaggal. Ez előzetes képet ad a funkcionalitásról és a tényleges méretről - ellenőrizhetjük, hogy a fogantyúk nem túl hosszúak-e és nem ütköznek-e bele valamibe.

T-forma
A legszűkebb csoport, amelyben a modernitás találkozik a klasszikussal. A T-fogantyúk, azaz a T-alakú fogantyúk a gombfogantyúk minimalizmusát ötvözik a hosszú fogantyúk funkcionalitásával. Vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan is felszerelhetők. A függőleges rögzítés során ráadásul egy fogas funkcióját is képesek betölteni.
Ahogyan a hosszú típusok esetében, ugyanúgy ezeknél is célszerű ellenőrizni a felszerelés előtt, hogy van-e elegendő helyünk a fogantyú rögzítéséhez.

Élfogantyúk
Az élfogantyúk tökéletesen illeszkednek a minimalista belső terekhez. Hangsúlyozzák a bútorok linearitását, vonalait, és nem feltűnőek. Ezeket a típusokat a bútorokra fentről vagy oldalról szerelhetjük fel. Általában hátulról, az ajtólap belső oldaláról rögzíthetők. Az élfogantyúknál figyelembe kell venni az anyag vastagságát, amelyre felszerelésre kerülnek. Fémprofiloknál ez általában 1,2 - 2 mm.
Ahogy azt már korábbi blogbejegyzésünkben kifejtettük, ezek felszereléséhez célszerű szakembert fogadni, ugyanis ők képesek úgy bemarni a bútor felületét, hogy a fogantyú tökéletesen illeszkedjen hozzájuk.

Kagylófogantyúk
Az ún. kagylófogantyúk a legkevésbé ismert típusok, legalábbis a nevüket illetően. A klasszikus stílus jegyei ötvöződnek skandináv stílusban.

Általában 3, ritkább esetekben 2 ponton rögzíthetők. Ergonomikus mélyedéssel rendelkeznek, így kényelmesen foghatók, húzhatók és tolhatók. Kevesebb helyet igényelnek, mint a hosszú fogantyúk. A kagylófogantyúk leggyakoribb felhasználási területe a konyhabútorok, komódok, gyógyszertári bútorok, melyeknek ezek a különleges darabok skandináv stílust kölcsönöznek. A haditengerészetben is előszeretettel használják a mai napig, az arany vagy ezüst kagylófogantyúk ugyanis megfelelnek a tengeri stílusnak, egyszerűek, mégis érdekesek és dekoratívak.

Süllyesztett fogantyúk
A süllyesztett fogantyúk legnagyobb előnye a gyakorlatilag lapos elülső felület, kiálló elemek nélkül. Ennek köszönhetően ideálisak lehetnek oldalsó vagy felfelé nyíló tolóajtókhoz, valamint olyan helyekre, ahol helyszűkében vagyunk.

Minden süllyesztett fogantyú alkalmas tolóajtókhoz. Nyílóajtók esetében azonban szükséges, hogy a fogantyúnak legyen egy további éle, nyílása, amelyeket megragadva húzhatunk, „beleakasztva” ujjainkat. Ha a fogantyú csak úgymond egy mélyedésből áll, akkor szinte lehetetlen azzal nyitni a szekrényajtókat, hiszen nincs, amit meg tudnánk fogni.
A süllyesztett fogantyúk esetében is javasolt, hogy a felszerelést szakemberek végezzék.

Egyéb típusok
Ebbe a kategóriába azokat a termékeket sorolnánk, amelyek nem tartoznak egyik csoportba sem, mivel formájuk kétértelmű, és nehéz őket azonosítani. Ilyenek pl. az ún. hajlított fogantyúk, amelyek akár 1 vagy 2 ponton is felszerelhetők tetszéstől függően. Illetve a gyerekbútor fogantyúk esetében találkozhatunk olyan fogantyúkkal, amelyek különféle állatot, mesefigurát vagy egyéb alakzatot formálnak, így az már nem sorolható egyik osztályba sem.

Jól látható tehát, hogy rengeteg típusú bútorfogantyú fellelhető a piacon, a választás rajtunk áll.

Otthonunkban tárolóeszközökre mindenkinek szüksége van. Mindennapi használati tárgyaink, ruhaneműink, kulcsaink, cipőink, konyhaeszközeink, törölközőink és még megannyi holmi, amelynek jó, ha egy saját kis helyet találunk lakásunk valamely pontjában. Minden tárgynak megvan a saját maga funkcionalitása, használati gyakorisága, és általában ettől függően keresünk nekik egy arra alkalmas, tárolásra alkalmatos helyecskét.
Szekrények, fiókok, állványok, szobainasok… ezek a bútorok, lakberendezési kiegészítők jól ismert és bevált termékek, melyekben elrejthetjük, illetve rendszerezhetjük cuccainkat.

Vannak azonban olyan apró vagy éppen azonnali hozzáférést igénylő tárgyak, melyek esetében ezeknél a nagyobb helyigénnyel rendelkező termékeknél a jóval kisebb, kis helyen is elférő fogasok praktikusabbak. Hogy miért? A fogasok bárhová felszerelhetők/elhelyezhetők, szinte nem szükséges hozzájuk szabad tér, elég csak egy aprócska falfelület, vagy egy picike hely a padlón. Így bárhol azonnal rendelkezésünkre állhatnak a rajtuk tárolt dolgok.

A fogasok piacán ma már számos típus, szín, méret közül válogathatunk.

Nézzünk pár tulajdonságot, ami alapján megkülönböztethetjük, illetve jellemezhetjük őket!

Rögzítési mód

Léteznek felszerelhető, valamint padlóra helyezhető fogasok. Utóbbit álló fogasnak szokás nevezni, erről talán nem is szükséges különösebb szót ejteni, hiszen nem igényel szinte semmiféle előkészületet. Áll egy talpazatból, amin több akasztó található, ezt elég csak lerakni a földre és máris használatra kész.

A falra/bútorra rögzíthető darabok között megemlíthetjük a csavarozható, az öntapadós, valamint a felakasztható típusokat.

Az öntapadós fogasok abban az esetben lehetnek praktikusak, ha nem szeretnénk megfúrni a falon a csempét, viszont tudjuk, hogy csak kisebb súlyú tárgyakat fogunk rajtuk tárolni. Ilyenek lehetnek pl. a konyharuhák, fürdőszivacsok, törölközők, vagy bármiféle apró holmik. Ezek a fogasok ugyanis ragasztható mivoltukból eredően nyilvánvalóan csak kis súlyt képesek elbírni. Általában kétoldalú ragasztócsíkot helyeznek el a hátoldalukon és annak segítségével rögzíthetjük a csempézett falfelületre, ajtóra, bútorra. Mielőtt felragasztjuk őket, előtte ajánlott alaposan megtisztítani a felületet a különféle szennyeződésektől, hogy jobban megtapadjanak a fogasok.

Ehhez a típushoz nagyon hasonlóak a vákuumos, tapadókorongos akasztók, melyek hasonlóan működnek, mint az öntapadós verziók. Ezeket viszont bármennyiszer le-fel „szerelhetjük”, illetve szinte bárhová rögzíthetjük, hiszen nem szükséges hozzájuk semmiféle külön rögzítőeszköz, mivelhogy önmagukban feltapadnak a csempézett falra. Ezek a változatok a fürdőszobák közkedvelt kiegészítői, ott ugyanis könnyedén megtapadnak és még jól is mutatnak. Fontos viszont kiemelni, hogy csak és kizárólag csempén képesek megtapadni, ugyanis a vákuumtechnológia csak itt tud érványesülni, így tehát más típusú falfelület esetén nem használható.

A csavarozható fogasok általában 2 féle módon szerelhetők fel. Az egyik ilyen, a hagyományos, metrikus csavarral történő rögzítés, mely során a fogasokat hátulról csavarozzuk fel a bútorra. A másik verzió a szemből történő csavarozás, mely esetében a csavarokat a fogasban kialakított furatokba helyezzük, és így csavarozzuk fel a fogasokat. Ennél a verziónál a legtöbb esetben a csavarok feje látszódni fog, ha szemből tekintünk rájuk. Azonban itt is vannak olyan típusok, ahol szemből szereljük ugyan, de a csavarok láthatatlanok maradnak. Ilyen pl, amikor egy szerelő talpat csavarozunk fel a bútorra, és erre ráhelyezzük a fogast, majd alulról hernyócsavarral rögzítjük.

Ezen kívül vannak az ún. felakasztható fogasok, melyeket típustól függően ajtó, bútorajtó élére, illetve radiátorra akaszthatunk. Ilyen akasztók akkor tudnak nagyon hasznosak lenni, ha csak alkalmanként szeretnénk külön felakasztani valamit, viszont amikor nincs rájuk szükség, szeretnénk őket elrakni, így nem lesznek útban. Kisebb hellyel rendelkező helyiségekbe kiváló választás lehet.

Típusok
Ha típusról beszélünk a fogasok esetében, akkor többnyire az akasztóik száma alapján különböztethetjük meg őket. Léteznek egy, illetve több akasztós fogasok, valamint kalaptartós verziók, illetve az álló fogasok. Mindegyik más és más célt szolgál, így ettől függően érdemes választani őket.

Az egy akasztós fogasok variálhatók, olyan alakzatban helyezhetjük el őket, ahogyan az nekünk tetszik, valamint akár több szín is egymás mellé tehető. Ezek kiválóan alkalmasak lehetnek kulcsok, kisebb ruhák tárolására.

A több akasztós fogasok, valamint fogassorok abban az esetben előnyösek, ha pl. több személy lakik egy lakásban, és több ruhát szeretnénk akár egymástól valamennyire elkülönítve tárolni. Ilyenkor úgymond egy helyen vannak a holmik, mégis elválasztva. A fogassorok sokszor design elemként is szolgálnak.

A kalaptartós fogasok annyiban különböznek előzőleg felsorolt társaiktól, hogy – ahogyan azt a nevük is mutatja – rendelkeznek egy ún. kalaptartó résszel, melyre értelemszerűen kalapjainkat, sapkáinkat helyezhetjük. Ezeket többnyire előszobák, irodák, várótermek falaira szokás felszerelni.

Az álló fogasok között léteznek fix és kihajtható akasztókkal rendelkező darabok, illetve olyanok, melyek ki vannak egészítve egy esernyőtartóval is. Így többszörösen praktikus kiegészítői lehetnek otthonunknak.

Alapanyag/szín/felület
Ahogyan a bútorfogantyúk esetében, úgy a fogasoknál is számos alapanyag, szín és felület létezik. A lehetőségek száma szinte végtelen. 1-1 szín, vagy akár a színek különféle kombinációi is megjelennek a piacon; de különféle, letisztultabb vonalt képviselő felületekkel is kaphatók. Fényes króm, matt króm, szálcsiszolt, csak hogy egy párat említsünk közülük. Alapanyag tekintetében a fém, műanyag, valamint a fával kombinált darabok a jellemzők. Azt, hogy ki milyen anyagú és színű fogast választ, csak a saját ízlése és a lakásának stílusa határozza meg. Ha valaki a minimalista dizájn kedvelője, akár 1 féle felületű fogast is felszerelhet lakása minden pontjára, de ha valaki egy kicsit bevállalósabb, akár kombinálhatja egymással a különféle színeket és anyagokat.

Fogasok gyerekeknek
Úgy éreztük, külön bekezdésben pár mondat erejéig foglalkoznunk kell a gyerekeknek szánt fogasokkal is. Ezek ugyanis egyedi külsővel rendelkező darabok, melyek meghatározó elemei lehetnek a gyerekszobáknak. Ahogyan azt már egy korábbi blogbejegyzésünkben is említettük, rendkívül fontos lehet egy kisgyermek esetében az, hogy milyen tárgyakkal van körbevéve, miket lát nap, mint nap, hiszen egy csöppség abból tanul és tapasztal, amit lát. Ugyanúgy, ahogy a fogantyúknál is kaphatók különféle számokat megformáló, állatos és egyéb darabok, úgy a fogasoknál is megjelennek a változatos formájú és mintájú termékek. Ezekkel nem csak feldobhatjuk gyermekünk szobájának hangulatát, hanem játékosan taníthatjuk meg őket a különböző formákra. Így tehát célszerű nekik a kifejezetten gyerekeknek szánt termékek közül válogatni és azt felszerelni falaikra.

Vásárlás előtt tehát érdemes a fogasoknál is alaposan körbejárni a piacot és előre eltervezni, milyen típusokat szeretnénk beszerezni otthonunkba, hiszen hosszú ideig szolgálják majd kényelmünket.

A szekrényajtók, fiókok fogantyúi a leggyakrabban megérintett és használt tárgyak otthonunkban.
Éppen ezért hamarabb piszkolódnak és jelennek meg rajtuk szennyeződések. Érdemes párhetente-havonta időt szánni megtisztogatásukra, pláne a mostani, pandémiás időszakban, amikor nem csak a kosztól, de a különféle kórokozóktól is védenünk kell ezeket a bútoralkatrészeket.

Természetesen vannak olyan helyiségek, ahol ennél gyakrabban, míg vannak olyanok, ahol elég valamivel ritkábban takarítani őket. Az, hogy melyik fogantyú igényel gyakoribb tisztítást, függ attól, hogy milyen gyakran vannak használatban, milyen kézzel nyúlunk hozzájuk, milyen mértékű a levegőben található porkoncentrátum, fröccsen-e rá olaj vagy zsír, esetleg szárad-e rá vízkő.

Ebben a blogbejegyzésünkben szeretnénk pár tippet, tanácsot adni, hogy hogyan varázsolhatjuk makulátlanul tisztává bútorfogantyúinkat!

Általánosságban
A fogantyúkat – ahogy magukat a bútorokat sem – nem maró hatású tisztítószerrel érdemes ápolni, tisztítani. A fém fogantyúk pl. valamilyen galvanizálási technikával vannak ellátva, így maró, súroló hatású szerekkel, eszközökkel nem szabad őket takarítani, ugyanis ezek kárt tehetnek a felületükben.
Fém tárggyal, késsel, egyéb éles eszközzel tilos kapargatni őket, ne így akarjuk eltávolítani a ráragadt makacs szennyeződéseket, hiszen ezzel az összes alapanyagú bútorfogantyúban kárt tehetünk. Ha megsértjük a védőréteget, akkor ez által a fogantyúk élettartama rövidülhet, amit mindenképp jó elkerülni, ha nem szeretnénk gyakran váltogatni fogantyúinkat.

Fém és műanyag bútorfogantyúk tisztítása
A közismert, műbútor ápoló szerek tökéletesen alkalmasak a fém és a műanyag bútorfogantyúk tisztítására egyaránt. Ezekkel a szerekkel egyszerre takaríthatjuk meg bútorainkat és a rájuk felszerelt bútorkiegészítő elemeinket egyaránt. Így viszonylag könnyen és gyorsan elvégezhetjük az általános takarítást.

Ami még kimondottan ajánlott, azok az alkoholtartalmú ablaktisztító szerek. Ezek a vegyületek ugyanis nem áztatnak, nem marnak, hamar elpárolognak, valamint az alkoholtartalomnak köszönhetően hatékonyan oldják a zsíros lerakódásokat, szennyeződéseket.
Tisztítás során ne közvetlenül a fogantyúkra fújjuk rá a tisztítószert, hanem egy puha rongyra, amellyel utána szépen törölgessük át jó alaposan a bútorkiegészítők felületét!
Ha nagyon makacs zsíros lerakódásokkal állunk szemben – pl. a konyhaszekrények bútorelemeinél ez gyakran előfordul -, akkor érdemes ezzel az ablaktisztítóval többször áttörölgetni, hogy fokozatosan feloldjuk vele a szennyeződéseket, ez által a folyamat végére egy tökéletesen tiszta és makulátlan fogantyú lesz az eredmény.
A folyamat végeztével érdemes mikroszálas törlőkendővel áttörölgetni őket, hogy csík- és foltmentesen száradjanak meg.

Ha egy fogantyú erősebben szennyezett, esetleg vannak olyan részei, amihez nehezen férünk hozzá, akkor – ha a fogantyú szerelési módja ezt lehetővé teszi – érdemes leszedni a bútorról, mielőtt nekilátnánk a tisztogatásnak. Legtöbb esetben 1-3 csavarral vannak rögzítve ezek az elemek, így nem szükséges hozzájuk szakértelem, bárki egy egyszerű csavarhúzó segítségével el tudja távolítani őket megszokott helyükről.

Folyó víz alá tartani, valamint tálkában, lavorban áztatni nem ajánlatos, ugyanis pl a zamak ötvözetből készült darabok korrózióra hajlamosak, így sajnos könnyen berozsdásodhatnak!

Ha már leszerelés szükséges a takarításhoz, akkor vélhetőleg magára a bútorra is lerakódott valamiféle kosz, zsírréteg, így a frontfelület is könnyedén letakarítható, hiszen már nincsenek útban a fogantyúk, jobban hozzáférhetünk a bútor minden pontjához. Érdemes ezt is alaposan megtisztogatni, mielőtt visszaszerelésre kerülnének a bútorfogantyúk.

Fa fogantyúk
A fa fogantyúk esetében ugyanúgy történik az ápolás, mint a fa furnéros bútorok esetében, hiszen a technológia ugyanaz, a felületet vagy lakkozzák, vagy pácolják a gyártás során. Ezeket viaszos bútorápolóval érdemes tisztogatni. Ennél a típusnál sem tesz kárt a felületben a már fentebb említett alkoholos tisztítószer, így ez is kiválóan alkalmas rá. Ügyeljünk arra, hogy a fa fogantyúkat se tegyük ki erős dörzsölésnek, súrolásnak, ugyanis a fogantyúkon nincs olyan vastag lakkréteg, mint a bútorfrontokon, így egy erősebb behatás következtében előfordulhat, hogy karcolódni, kopni, sérülni fog a felületük!

Porcelán és üvegfogantyúk
Porcelán és üveg fogantyúk „karbantartására” kiváló módszer lehet az ecetes takarítás, hiszen nem csak tisztít, de elkerülhető vele a csíkozódás. Ehhez kizárólag 10%-os ételecetet használjunk, amely nem tesz kárt a felületükben, és ezt is szigorúan csak rövid ideig, csupán csak az áttörölgetés idejéig alkalmazzuk! Természetesen boltban kapható üvegtisztító folyadékot is használhatunk, de az ecet is ugyanilyen hatékony - ha nem hatékonyabb -, ráadásul nem szennyezzük vele környezetünket, és még olcsóbb is. Viszont figyeljünk oda, hogy ha az ecetes megoldást választjuk, csak és kizárólag a porcelán és üvegfelületet töröljük át vele, ugyanis a fém részekben esetleg kárt tehet! Ha nehezen megoldható, hogy a 2 felületet külön kezeljük, akkor érdemesebb inkább a már többször említett alkoholos ablaktisztító folyadékot használni, hiszen az egyik anyagban sem tesz kárt, mégis tökéletesen tisztává varázsolja azokat.

Bőr fogantyúk
A bőr, illetve bőrrel kombinált bútorfogantyúk esetében célszerű speciális, bőrápoló szereket alkalmazni, hiszen ez biztosítja a hosszú élettartamot számukra. Mivel a bőr kicsit kényesebb felület, mint a többi, semmiképp ne essünk neki különféle vegyszeres, bő vizes, súrolószeres takarításnak, és ne is próbáljunk ki semmiféle házi praktikát, ugyanis ebben az esetben előfordulhat, hogy több kárt okozunk vele, mint amennyit használnak. Bízzuk inkább rá a már jól bevált, bevizsgált és kímélő hatású készítményekre az ápolásukat.

Rozsdamentes acél fogantyúk
Nagyobb igénybevételnek kitett fogantyúk esetében, ahol pl. nagyobb a forgalom az átlagosnál – ilyenek lehetnek pl. az ipari helyszínek, bevásárlóközpontok, üzletek, szalonok stb.-, ott többnyire anyagában rozsdamentes acél fogantyúkat szerelnek fel a kivitelezők, amik a nagyobb fizikai és egyéb behatásokkal szemben nagymértékben ellenállóak. Ahogy a nevükből is látszik, vízzel érintkezve sem korrodálódnak. Ezek a típusok az erősebb vegyszereknek is ellenállnak, így esetleg alkalmazható rajtuk kicsivel erősebb hatású tisztítószer is, az nem fog kárt tenni a felületükben. Azonban ebből az alapanyagból készült fogantyútípus egy kisebb szegmens a piacon, így sokszor beleeshetünk abba a hibába, hogy rozsdamentes hatású fogantyút rozsdamentes fémnek nézünk. Kaphatók ugyanis olyan bútoralkatrészek, amelyek ugyan rozsdamentes hatású bevonatot kaptak, azonban alapanyaguk egyszerű zamak fém ötvözet, ami már képes a korrodálódásra.

Így mielőtt nekiesnénk ezeknek a fogantyúknak az erőteljes tisztításához, érdemes meggyőződni arról, hogy biztosan rozsdamentes acél darabokról van-e szó esetükben vagy sem. Ezt 2 féle képpen ellenőrizhetjük le.
Egyik az, ha ismerjük azt az illetőt, aki beszerezte, egyszerűen megkérdezzük tőle; vagy pedig, ha mi magunk szereztük be, akkor biztosan tájékozódtunk vásárlás előtt a fogantyú alapanyagáról.
A másik, szintén pofonegyszerű módszer, ha egy mágnest helyezünk a fogantyúhoz. Amennyiben a mágnes hozzátapad, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem rozsdamentes acél fogantyúról van szó, hiszen az inox nem mágnesezhető. A leggyakrabban használt és piacon kapható acéltípus ugyanis az ún. ausztenites rozsdamentes acél, melynek jellemzője a 8-11%-os nikkel ötvözés (pl. 18/10-es rozsdamentes acél, mely 18% króm és 10 % nikkel ötvözésével készül), ezt pedig nem fogja a mágnes.

Pár hasznos tipp így a végére
• Takarítás folyamán használjunk gumikesztyűt, ugyanis előfordulhat, hogy a bőrünkön lévő természetes zsírréteg foltokat hagyhat a fogantyúk felületén
• A fogantyúk leszerelését követően a csavarokat és egyéb apró alkatrészeket a tisztítás folyamata alatt tároljuk kis edényben, hogy azok ne vesszenek el
• Puha sörtéjű fogkefével kiválóan hozzáférhetünk még a legeldugottabb részeihez is a fogantyúknak, így használjuk bátran, ha egy alapos takarításra szánjuk rá magunkat
• A csíkozódás elkerülése érdekében rongy helyett használhatunk újságpapírt is, csak úgy, mint az ablakok tisztítása során
• Mielőtt visszaszerelnénk a fogantyúkat, azokat hagyjuk teljesen megszáradni

Reméljük, tudtunk segíteni ezzel a pár hasznos tanáccsal, praktikával, hogy mindig tiszta és ragyogó megjelenésű fogantyúk díszelegjenek a szekrények ajtajain.

Biztosan mindenki hallott már a matt króm és fényes króm felületekről, azonban sokan nincsenek tisztában azzal, mik is a 2 közötti különbségek pontosan.
Ebben a blogbejegyzésünkben szeretnénk egy kis segítséget nyújtani és tisztába tenni a dolgokat, hogy biztos tudással a hátunk mögött mehessünk fogantyúkat vásárolni.

Gyártási technológia
A krómozás tulajdonképpen egy galvanizált bevonat.
Az eljárás abból áll, hogy az anód és a katód között elektromos áramot vezetnek át kémiai oldaton keresztül.

FÉNYES KRÓM

Fényes króm - gyártási folyamat
Többféle alapanyagot lehet krómozni - ahogy teszik is a gyártók -, de leggyakrabban a zamak és alumínium termékeken alkalmazzák ezt a technológiát. A gyártás során először lemaratják a felületet, ezt rézzel bevonják, majd a rezezett fém felületet mártásos eljárással speciális, savas fürdőkben krómozzák (króm réteggel bevonják). A végső stádiumban ezeket a króm felületeket fel szokták polírozni, hogy a rajtuk maradt kisebb szemcséket eltüntessék, amely által végül tükörfényes, ezüstös-krómos felülete lesz.

Hogy egy egyszerű példával szemléltessük, a fényes króm felület tulajdonképpen olyan, mint a fürdőszobákban, konyhákban megtalálható krómozott színű csaptelepek.
A krómozásnak formai megkötése nincsen, mivel mártásos technológiával viszik fel a felületet, így akármilyen méretű és formájú fogantyút könnyedén alá tudnak vetni ennek az eljárásnak.
A formán kívül az alapanyag sem mérvadó, alumíniumot és zamak alapanyagot is tudnak krómozni.

Polírozott rozsdamentes acél – nem összetévesztendő a krómozott felülettel
A rozsdamentes acél fogantyúkból léteznek ugyan fényes felületű termékek, azonban ezeket nem krómozzák külön, hanem szimplán magát az anyagot kipolírozzák, így önmagában, anyagában lesz fényes a felülete. A krómozott fogantyúk mindig fényesebbek lesznek polírozott rozsdamentes acél társaiknál, hiszen egy plusz réteg kerül rájuk, mellyel könnyebben elérhető a tükröződő állapot.

Különféle krómozott alapanyagok
Az alumíniumról általában mindenkinek a matt, szürkés színű alapanyag jut eszébe, azonban ezt is gyönyörűen lehet krómozással magasfényűvé varázsolni. A krómozás által a fogantyúk ellenállóbbak lesznek a külső behatásokkal, páratartalommal, hőmérséklettel, idővel szemben. Éppen emiatt bevett szokás a különféle fürdőszobai kiegészítőket – lásd: polcok, csapok, higiéniai eszközök - krómozott felülettel elkészíteni. Természetesen nem örök életűek ezek a termékek sem, hiszen jól tudjuk, ha egy anyagra plusz réteg kerül, az egy bizonyos idő elteltével elkezdhet gyengülni, ezáltal kopni, sérülni. Ez azonban inkább a zamak anyagú termékekre igaz.

Az alumíniumról köztudott, hogy nem rozsdásodik, így az ebből készült, majd ezt krómozott tárgyak is igen tartósnak és strapabírónak mondhatók - legalábbis ha a felületüket vizsgáljuk -. Ha tehát elsődleges szempontunk a tartósság, akkor vizes blokkokba érdemesebb inkább rozsdamentes acélból készült termékeket vásárolni. Természetesen a krómozott darabok is akár több éven keresztül kiváló szolgálatot tehetnek számunkra.

Fényes króm felhasználási területei, előnyei
A krómozást gyakorlatilag azért kezdték el egyre több használati tárgynál alkalmazni, ugyanis klasszikus, időtálló, előkelő felületet ad a termékeknek. Exkluzív megjelenést biztosít környezetének.
Előnye még, hogy sima, fényes felületének köszönhetően könnyedén tisztítható, hiszen úgy viselkedik, akár egy üvegfelület.
Többnyire fürdőszobákban szokták ezeket a típusokat felszerelni, mivel itt megjelennek a magasfényű bútorlapokból gyártott szekrények, amin jól mutat egy szintén fényes felületű bútorfogantyú. Nem is beszélve a króm színű csaptelepekről, zuhanycsövekről, zuhanyzó kiegészítőkről, valamint a csempék csillogó felületeiről, amikhez tökéletesen passzol egy hasonló felülettel rendelkező termék.

MATT KRÓM

Matt króm - gyártási folyamat
A matt króm felületek is galvanizálási technikával készülnek, szintén speciális, savas folyadékban „fürdetik” meg őket a gyártás során. A matt hatást pedig úgy érik el, hogy a termékek felületét finoman megkarcolják/megcsiszolják, vagy pedig homokfúvásos technikát alkalmazva csökkentik a felület fényvisszaverő képességét.
Az alumíniumot – krómozott társával szemben – nem szokás ilyen eljárás alá vetni, hiszen anyagában matt, szürkés felülete van az ebből készült fogantyúknak.
Így tehát tulajdonképpen ezt az eljárást a zamak alapanyagú fogantyúk esetében használják.

Matt króm felhasználási területe, előnyei
A matt felületek egyre népszerűbbek minden területen – legyen szó akár az autóiparról, akár a számítástechnikáról, akár a mobiltelefon piacról -, ebből pedig nem maradhat ki a fogantyúk felhozatala sem. Ezt a felületet azoknak ajánljuk, akik nem kedvelik különösképpen a fényt és a csillogást. Ennek legfőbb oka talán az lehet, hogy a krómozott/polírozott felületeken sokkal jobban megtapadnak a különféle szennyeződések, por, vízkő stb, mint matt társaikon. Egyik legkedveltebb jellemzője, hogy az ujjlenyomatok sem látszanak rajtuk, így nem kell azon bosszankodnunk, hogy 1-2 használat után már takarítani kell őket. A matt felület akár a letisztult elegancia és a modern irányzat jelképe is lehet, napjainkban kezd egyre inkább divatba jönni.

Plusz előnye, hogy olcsóbbak mind a krómozott fogantyúknál, mind pedig az önmagában matt felületű alumínium bútorfogantyúknál. Ha tehát matt „színre” vágynánk, de nem szeretnénk egy bizonyos összegnél többet szánni ezekre a bútorkiegészítőkre, akkor a matt króm fogantyú tökéletes választás lehet számunkra.

Önmagában a zamak nagyobb teret ad formaválasztás tekintetében, hiszen ebből az anyagból olcsóbban és könnyebben tudnak gyártani különféle formájú és alakú fogantyúkat, így tehát matt zamak bútorkiegészítőkkel találkozhatunk a leggyakrabban a fogantyúk piacán.

Tartósságát illetően nagyjából egy szinten van krómozott társával.

Mivel a gyártás során ezeket a fogantyúkat nem polírozzák, így nem keletkezik fényes felület, inkább egy amolyan szürkés hatást eredményez, éppen ezért ezeket a típusokat többnyire a visszafogott és egyben modern bútorokhoz szokták alkalmazni.

Többféle stílushoz, többféle bútorhoz párosítható, így felhasználási területe kevésbé kötött, mint a króm verziónál.

Leggyakrabban azokban a helyiségekben szokás ezeket a típusokat felszerelni, ahol a leginkább ki vannak téve a tapogatásnak. Ilyenek pl. a gyerekszobák, illetve a konyhák. Utóbbiban ráadásul nem csak szimplán fogdossuk, hanem gyakran zsíros, ételszennyeződéses kézzel nyúlunk hozzá, ami egy krómozott felületen hatványozottan meglátszódik, míg a matton kevésbé.

Megemlíthetjük a nappalikat is, mint felhasználási területet. Nem mondunk azzal újdonságot, hogy itt szokott a család leülni a TV készülék elé, ha egy kis kikapcsolódásra vágyik. Egy krómozott fogantyú esetében előfordulhat, hogy a felület visszatükrözi a képernyőről rávetülő fényeket, ami sokszor zavaró lehet a szemnek. A matt felület esetében viszont ettől nem kell tartani.

Összesítés
A krómozott fogantyúkat kisebb mennyiségben szokták felszerelni a szekrényekre, ezek többnyire díszítő elemként szolgálnak; míg matt társaik esetében a praktikum és a funkcionalitás az, ami előtérbe kerül.
Jól látszik tehát, gyökeresen eltér a 2 felület egymástól, hiszen míg az egyik visszaveri a fényt és tükröződik, a másik felület esetében egy selyemfényű matt felület jelenik meg a fogantyúkon.

Reméljük, ezzel minden felmerülő kérdésre sikerült választ adnunk és most már minden olvasónk magabiztosan áll majd neki a fogantyúvásárlásnak.