Ebben a blogbejegyzésünkben a fogantyúk felszerelésére, felcsavarozására szeretnénk kicsit szakmaibb formában kitérni.

Hagyományos, 1 vagy több furattal rendelkező, csavarozható fogantyúk felszerelése
Webshopunkban, - a hagyományos csavarozású fogantyúk esetében - a termékek adatlapjánál látható az az információ, hogy M4-es csavar jár hozzá.
Na de mit is jelent ez a jelölés?
Az „M” a metrikus szabványos menetemelkedést jelöli; a „4”-es szám pedig a csavar átmérőjét, amely 4 mm. Tehát 4 mm vastag metrikus menetemelkedésű csavarral tudjuk rögzíteni az adott fogantyút.

A gyártók minden esetben adnak csavart a fogantyúkhoz, melyeket az általuk meghatározott hosszúságban, méretben biztosítanak és így csomagolnak. Ettől eltérő méretű csavart mi nem tudunk adni a termékekhez.

Bútorlap- és furatvastagságok
Az, hogy a hozzá adott csavar hossza jó-e az adott bútorhoz, nehéz kérdés, hiszen egy adott bútorlap vastagsága lehet 16, 18 és 19 mm is. Az MDF - festett és vákuumfóliás - anyagok esetén 19-20 mm, a furnéros anyagok esetén 20-21 mm, tömörfa frontok esetén pedig ugyanez a vastagság már 21-22 mm.

Mivel a gyártók csak egyféle hosszúságú csavart adnak, így pl ez a csavar a 16 mm-eshez hosszú, a 22 mm-eshez meg már rövid. Általában a 19 mm vastagságú fronthoz adják a csavart, hiszen Nyugat-Európában a 19 mm-es bútorlapok az elterjedt vastagságok, míg a kelet-európai régióban a 18 mm--es bútorlap vastagság az elterjedt. Illetve megemlíthető még a vákuumfóliás MDF is, mely 19 mm. A gyártók tehát ezzel a 19-20 mm vastagsággal számolnak, így ez által adják hozzá a csavarokat is.

A csavarnak - ahogy említettük a bejegyzés elején - az átmérője 4 mm.
Ha forgácslapról, laminált bútorlapról beszélünk, előfordulhat fúrási pontatlanság, vagyis, hogy a fúró hegyét elviszi a forgácsrost és/vagy nem derékszögben tartjuk a fúrógépet. Ennek elkerülése végett érdemes egy kb 5 mm-es furatot fúrni a 4 mm-es csavarnak, hogy könnyebben be tudjuk csavarozni. Előfordulhat azonban, hogy kicsi a fogantyú talpa, azaz a benne lévő furathoz képest keveset takar a csavarfuratból.
Ezt előzetesen ellenőrizni kell, mert nem minden fogantyúhoz jó az 5 mm-es furat, ugyanis akár ki is látszódhat a fúrás a fogantyú talpa alól. Ebben az esetben akkor egy 4,5 mm-es átmérőjű furatot kell fúrni a bútorfrontba.

Említettük, hogy „elmászhat” egy kicsit a forgácsrostok által a fúrás, ezért amikor feljelöljük a fogantyút, érdemes megszúrni egy hosszabb csavar hegyével, vagy ha van egy pontozónk (ki mennyire felkészült egy ilyen szerelés alkalmával), azzal megjelölni a bútorfront felületét, hogy már meglegyen a fúrószár vezetve. Ajánlatos inkább fára köszörült fúrószárral fúrni, mint fém felületre köszörülttel a még pontosabb munkavégzés érdekében. Ha nincsen fára köszörült szárunk, akkor mindenféleképpen érdemes megjelölni a felületet, hogy ne csússzon el a fúrószár.

Feljelölés
A feljelölés tekintetében érdemes a frontfelületről jelölni, mert előfordulhat, hogy amikor átfúrjuk a felületet, kiszakad a hátulja. Ez a lépés azért előnyös, mert látjuk, hova kerül majd a fogantyú, így biztosan oda lesz felszerelve, ahova szeretnénk. Különböző fiókmagasságoknál ugyanis, ha pl. mart minta van benne, a minta arányaiban torzulhat a fiókmagassághoz képest.
Ilyenkor lehet, hogy máshova kell felrögzíteni a fogantyút, hogy esztétikailag jól mutasson.
Ha viszont rutinból ugyanoda jelöljük fel az összes fiók esetében a fogantyút, előfordul, hogy máshova kéne kerülnie a furatoknak, viszont ha szemből jelöljük, ott látjuk, hogy az nem jó helyre kerülne.

Természetesen nem minden esetben tudjuk csak finoman ceruzával rájelölni, ilyen esetben a papíros ragasztó, festőragasztó, maszkoló szalag (ki hogy nevezi) lehet segítségünkre, ezt lehet ráragasztani a felületre és arra már ceruzával rá lehet jelölni.
Alkoholos filccel nem ajánlott a feljelölés, ugyanis vannak olyan frontfelületek, amibe annyira bele tud ivódni a felrajzolt minta, hogy hiába mossuk már le utána denaturált szesszel, azt már nem tudjuk eltávolítani a felületről, halványan mindig látszani fog. Tehát legyünk nagyon óvatosak ezekkel a jelölésekkel, inkább puha grafitceruzával dolgozzunk, ugyanis ez semmilyen nyomot nem hagy maga után.

Miután feljelöltük a felületre, mindenféleképpen helyezzünk oda egy – a csomagolásából kibontott – fogantyút, hogy leellenőrizzük, biztosan jól jelöltük-e fel a méretet, előfordulhat ugyanis, hogy a mérőszalagnál pl. fél cm-t nézünk 1 cm-nek, - magyarul a jelöléseknél a tekintetünk arrébb ugrik - ez által fél cm-rel arrébb fúrjuk a fogantyúnak szánt furatokat. Tehát a szélesség, a magasság, és a furattávolság ellenőrzése nagyon fontos folyamat. Érdemes mindkét furatot alaposan megvizsgálni, hiszen megeshet, hogy pl egy 2 furatos fogantyú esetén az egyik furatot jól jelöltük fel, míg a másik valamilyen oknál fogva picikét elcsúszott. Ha nem mérőszalaggal jelöljük, hanem ún. feljelölő sablon segítségével, akkor itt ugyanúgy előállhat ez a probléma, mert lehet, hogy véletlenül 1 lyukkal arrébb rakjuk a ceruzát a jelölőlyukaknál, ami szintén problémát okozhat.

Egy szó, mint száz, mindenképp jó alaposan vizsgáljuk meg, hogy mindent jól készítettünk-e elő, hiszen egy több ezer/több tízezer forintos bútorlap esetén senki nem örülne, ha felesleges sérülések, lyukak keletkeznének rajta.

Felületfelszúrás
Ez után következik a már fentebb említett ún. felületszúrás annak érdekében, hogy ne csússzon el a fúrószár a folyamat alatt. Mindenféleképpen érdemes éles fórúszárral dolgozni, ugyanis az életlen, tompa szár kiszakíthatja a bútorlap hátulját, illetve le is ugorhat az általunk fúrni kívánt pontról, hiszen nincs, amiben „megkapaszkodjon”. Amikor elkezdjük betolni a fúrószárat a bútorfrontba, ajánlatos finoman előre-hátra húzogatni a fúrószárat, hogy a forgácsot kidolgozza jobban a felületből, tehát ne maga előtt tolja a forgácsot a fúrószár.
Mondhatnánk, hogy azért van a száron a csigakialakítás, hogy ott ki tudja hordani a forgácsot a fúrószár, de a faforgács eltömítheti a járatokat, viszont a nagyon finom, előre-hátra történő mozdulatok (nem kell teljesen be és kihúzni, elég csak pár mm-nyit) segítenek, hogy ne maradjon benne „tömítőanyag”.

A kiszakadás ellen az a tanácsunk, hogy ha van a beépítés alkalmával 10×10 cm-s bútorlap maradék, tömörfa léc vagy hasonló, akkor azt mögé, az ajtófront túloldalához kell fogni, és úgy kell fúrni, hogy azt rányomjuk a felületre. Így amikor fúrjuk az ajtót, és átér a fúró, az nem tud kiugrani, hiszen ellenállásba ütközik. Így bár ugyanúgy belefúrunk a segédanyagként használt lécbe, viszont ez által nem szakad ki a mi bútorlapunk, ennek köszönhetően egy szép furat lesz a túloldalon is.

Ha nagyon minimálisan kipercen a lamináció pl. egy bútorlap esetén, (előfordulhat, mivel ez egy ridegebb felület), akkor se ijedjünk meg, ugyanis a 4-es csavarnak egy nagyobb, D feje van, ami el fogja takarni a hibákat. Viszont ha nem rakunk mögé semmit és úgy nyomjuk erősen a fúrót, akkor ott egy nagyobb kiszakadás is lehet, amit már a csavar feje sem fog eltakarni.

Amit semmiképp ne csináljunk felszerelés során:
Az egyik furatba berakjuk a csavart, odarakjuk a fogantyút és elkezdjük csavarni hátulról.
Ha csak egy csavart teszünk oda és a választott fogantyúnk 2 furatos, abban az esetben amikor elkezdjük meghúzni, elmozdul valamilyen irányba a fogantyú, ez által egy ívet karcolunk az ajtófrontba.
A sérülések elkerülése végett mindenképp tanácsos mind a 2 furatba beletenni a csavart, majd odatenni a fogantyút a választott helyére, ezt követően kézzel, finoman kapassuk bele a furatokba a csavarokat, hogy a fogantyú megálljon. Ez után már elkezdhetjük csavarhúzóval meghúzni a csavarokat, mert így már nem fog tudni elfordulni a fogantyú.

Ha valaki jól kezeli a behajtógépét, akkor természetesen azzal is be lehet csavarni a csavarokat, de akkor ajánlatos kisebbre venni a racsnit/az erőfokozatot és finoman dolgozni vele. Megeshet ugyanis, hogy amikor bele kell kapatni a csavarmenetet a fogantyúba, akkor nem ugrik be elsőre, így akár tönkre is tehetjük a menetet a fogantyúban.
Általában nem a csavaron megy tönkre a menet először, hanem magában a fogantyúban és utána már nem fogjuk tudni felhasználni azt.

Ha esetleg van egy menetmetszőnk és újra tudjuk a menetet vágni a fogantyúban, akkor ez helyre hozható ugyan, de alap esetben ez egy átlag háztartásban nem megtalálható. Így célszerű kézzel elindítani a csavarokat, hogy normálisan megtalálja a menet a helyét.

Következő lépésként kézi PZ2-es csillagfejű csavarhúzóval szépen finoman csavarjuk be a csavarokat és húzzuk meg azokat.

A felszerelés előtt egy apró hiba szokott megesni, amire mindenképp szeretnénk felhívni a figyelmet. A fogantyúk feljelölése után kifúrjuk a furatokat, majd megörülünk annak, hogy kész vagyunk és egyből elkezdjük felcsavarni a fogantyút. A folyamat előtt azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy le kell radírozni a ceruzajelöléseket (ha van), mert utána már a radírral nem fogunk hozzáférni a fogantyú tövéhez. Ezek a firkák pedig nem nyújtanak túl esztétikus látványt, ha ott éktelenkednek a bútorlap felületén.

Élfogantyúk felszerelése
A bútorajtó élére ültethető fogantyúk esetében 2 lehetőség van:
Ad a gyártó csavart. Ezek minden esetben pozdorja csavarok. Az már más kérdés, hogy milyen minőségűek. Nem az anyag minőségére, hanem a csavarozás minőségére gondolunk ez esetben. Pl. mennyire önmetszők.

Van, hogy díszesebb csavart adnak, melynek szép a feje, tehát becsavarozás után jól mutat, jól illeszkedik a fogantyún. Ha kinyitjuk az ajtót, ezeket a csavarokat belülről látjuk, így fontos, hogy jól mutassanak. Viszont ezeket nagyon nehéz becsavarni.
Ezeket vegyes fejjel küldi a gyártó, melyeket vagy PH vagy PZ csavarhúzó fejjel kell becsavarozni.
A PH jelölésű (Phillips) csavarhúzók fejének peremei ferdék, míg a PZ (Pozidriv) fejeké párhuzamosak. Fontos, hogy mindig az adott csavarnak megfelelő szerszámmal dolgozzunk, hiszen így biztosítható a csavar hosszú élettartama, nem fog a csavar fején található vájat torzulni. A csavarnak és a szerszámnak tökéletesen illeszkednie kell egymásba, máskülönben mind a 2 eszköz sérülni fog.

Ha látszik egy csavaron, hogy nem teljesen önmetsző, csavarozásnál folyton kiugrik, akkor az tudjuk tanácsolni, hogy amikor a fogantyút feljelöljük, akkor egy sokkal vékonyabb, de jól metsző pozdorja csavarral (ami PZ2-es fejjel rendelkezik) 3,5×16-os csavarral fúrjuk elő. Csavarjuk be kicsit, csavarjuk vissza… ez által egy menetet metszünk a felületben, ez után pedig már könnyedén be tudjuk csavarni a díszesebb csavart is.

A másik lehetőség, hogy adnak hozzá egy szép csavart, ami viszont PZ2-es fejű és jó csavarozási tulajdonsággal rendelkezik, tehát hegyes, önmetsző, könnyen belemegy laminált MDF felületbe és a fába ugyanúgy. Ezeknél már nem kell így előfúrni egy másik csavarral.
Ha nagyon precízek akarunk lenni, egy 2-es fúrószárral nagyon finoman ez esetben is előfúrhatjuk a felületet.
Itt az a lényeg, hogy egy laminált MDF vagy laminált bútorlap esetén a lamináció, a műgyanta réteg kemény a tetején. Ezt kell egy 2-3 mm vastagságban megfúrni, megtörni, átjutni rajta, mert a kevésbé önmetsző csavarok ezeken a felületeken nem tudnak könnyedén átmenni.

A forgácslapnak 3 rétege van: a külső laminált műgyanta réteg, a sűrűbb 2-3 mm-es réteg, valamint a ritkább rostozat.
Tehát a keményebb rétegeket ajánlatos annak érdekében előfúrni, hogy ha nem szeretnénk, hogy állandóan kiugorjon a csavar, leugorjon a behajtógép, amivel véletlenül belefúrjuk a gép szárát az ajtófrontba, ami sok bosszúságot tud okozni az embernek.

Van olyan eset is, hogy a gyártó nem ad csavart a fogantyúhoz. Ez esetben, ha 18 mm-es standard, kelet európai laminált felületről beszélünk, akkor pl. 3,5×18 mm-es önmetsző pozdorja csavar ajánlott. Természetesen egy 16 mm-es felületnél elég egy 3,5×16 mm-es csavar.
A 4 mm-es csavarnak a feje már nagyobb, az élfogantyúkban a süllyesztés pedig nem olyan méretű, melybe ez beleillene. Egyrészt az anyagvastagság miatt sem, mert 1,2 mm vastag lemezből készülnek az élfogantyúk.

Jelölés ebben az esetben egyszerűnek mondható. Odarakjuk a fogantyút, ahova szeretnénk majd rögzíteni. Következő lépésként ugyanúgy először ceruzával jelöljük meg, majd, ha van lehetőségünk, egy pontozóval vagy egy nagyobb csavarral, szúróeszközzel szúrjuk meg a csavarozási pontnak a közepét. Bár az önmetsző csavarok könnyen belemennek a bútorlapba, könnyebb velük dolgozni, azért előfordulhat, hogy ez is elcsúszik. Az ajtó csavarozásánál mindenképp támasszuk meg azt, ne a kivetőpánt tartson ellen a behajtógépnek, mert könnyen ki tudjuk szakítani a túloldalról a csavarokat.

Figyeljünk, hogy amikor már eljutottunk a bútorlap végére, ne nagy erővel, ne hirtelen húzzuk meg a csavarokat, hanem érzéssel, finoman hajtsuk be azokat!
A forgácslapban a forgácsrostok elmozdíthatják a csavart és pl., ha a rost úgy viszi el a csavart, hogy felfelé emeli azt, akkor elállhat az élfogantyú az ajtófronttól akár 1 mm-re. Ez ugyan nem tűnik olyan nagy távolságnak, viszont az élfogantyúnak tökéletesen rá kéne feküdnie az ajtófrontra, így nem túl esztétikus látvány, ha lesz a 2 között egy kis rés.

Összegzés

Ezeket a praktikákat tudjuk ajánlani a fogantyúk minél precízebb rögzítése érdekében.
Ha ezeket a tanácsokat betartjuk, biztosan nem lesz gond a felszereléssel, szakember nélkül, otthon, saját magunknak is könnyedén véghez vihetjük a folyamatokat.

Melyik formát, melyik színt válasszam, hogy illeszkedjen a belső stílushoz?
Az esztétikumon kívül jó, ha több műszaki szempontra is odafigyelünk a megfelelő bútorfogantyú kiválasztásakor. Minden típusú fogantyúnak megvannak a maga „szabályai”, amelyeket ismernünk kell.

Gombfogantyúk
A  gombfogantyúk egypontos fogantyúk, azaz egy ponton rögzíthető típusok. Többnyire tengelyirányban szimmetrikusak, tehát nem mindegy, hogy vízszintesen vagy függőlegesen forgatjuk a fogantyút.
A gombfogantyúkat méret szerint 3 csoportra oszthatjuk:

• kicsi – max. 20 mm átmérőjűek - Ezek a típusok egészen aprók, melyek akár csak a gombfülbevalók, hasonlóan szerények, de különleges ékszerek. Ha azonban ilyen fogantyút szeretnénk elhelyezni egy szekrényen vagy fiókon, át kell gondolnunk, ki fogja használni. Mivel ujjainkkal körbe kell fogni és így kell húzni őket, nem ajánlottak azoknak az embereknek, akiknek problémái vannak az ujjízületeivel, valamint kisgyermekeknek, akik még nem képesek tökéletesen használni ujjacskáikat.
   
• közepes - több mint 20 mm átmérőjűek, legfeljebb 40 mm – Ez a fajta a legelterjedtebb a piacon. Az ergonómia és a kényelem ötvözete. Mérete megegyezik a röviditalos poharakéval. Ösztönösen két ujjunkkal megragadjuk, a harmadikkal megtámaszthatjuk, nem szükséges a kéz kinyitása vagy szorítása, így ebben a helyzetben könnyebb kézmozdulatokat végezni. Ugyanakkor még sincs furcsa kinézete, még ez a típus is a szerény kategóriába sorolható.
   
• nagy - 40 mm feletti mérettel rendelkezők. Ezek a fogantyúk már igen határozott és feltűnő stílust képviselnek. Mivel messziről is jól láthatók, a nagyméretű gombfogantyúk már szokatlanok lehetnek azok számára, akik nem kedvelik a merész kiegészítőket. Előnyük viszont, hogy nagyon könnyű megfogni, ez által használni őket.

Egyes fogantyúk azonban eltérnek a szabványoktól, és nehéz egyértelműen meghatározni alakjukat és besorolni valamely csoporthoz őket, ezért több helyen találkozhatunk velük. Néha, amikor "gomb" -ra gondolunk, egy kis fogantyúra asszociálunk, amely egy csavarra van felszerelve, de nem feltétlenül kerek és szimmetrikus.
Néha pedig, főleg a súly miatt, egyes gombfogantyúk kétcsavaros rögzítéssel rendelkeznek, ezért a CC paraméter, azaz a lyukak közötti távolság lesz feltüntetve esetükben a műszaki rajzoknál.

Hosszú fogantyúk
Ez messze a legtöbb fogantyúval rendelkező csoport. Hogyan és mi alapján szűrhetünk rá a megfelelő fogantyúra a tengernyi termék között, hogy megtaláljuk az igényeinknek megfelelőt? Ennek több módja is van:

• Furattáv - Egy adott furattávolságra való keresés akkor hasznos, ha újakat szeretnénk felszerelni a régi fogantyúk helyett. Vagy amikor szigorúan korlátozott helyünk van a fogantyú csavarozására.
• Befoglaló külméret - Ez a paraméter a fogantyú legtávolabbi pontjai közötti távolságot jelenti. Egyenlő vagy nagyobb lehet, mint a furattáv.

A hosszú fogantyúk nagyon kényelmesek és univerzálisak. A húzás, tolás és megtámasztás mellett bizonyos típusok lehetőséget adnak pl. törölköző, kesztyű vagy esernyő felakasztására is. Sok területen használhatók: fürdőszobabútorokon, falakon, konyhaszekrényeken, gyermekszobákban stb. Felszerelhetők vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan.

Azonban mielőtt felszerelésre kerülnek, szükséges ellenőrizni, hogy a nyitható ajtóval ellátott szekrény esetében az adott fogantyú a szerelés után nem akadályozza-e annak kinyitását. Az ilyen fogantyúk tervezés nélküli felszerelésekor gyakori hiba szokott lenni a szomszédos bútorok ütközése: például egy kiálló, hosszú fogantyú megakadályozza az ajtó legalább 90 fokos kinyílását, vagy megsérül a falhoz érés miatt.
Jó módszer lehet ennek megakadályozása érdekében, ha elkészítünk egy sablont a fogantyú méreteivel, majd vastagabb papírból kivágjuk azt, ezt pedig ráragasztjuk a bútorra ragasztószalaggal. Ez előzetes képet ad a funkcionalitásról és a tényleges méretről - ellenőrizhetjük, hogy a fogantyúk nem-e túl hosszúak és nem-e ütköznek bele valamibe.

T-forma
A legszűkebb csoport, amelyben a modernitás találkozik a klasszikussal. A T-fogantyúk, azaz a T-alakú fogantyúk a gombfogantyúk minimalizmusát ötvözik a hosszú fogantyúk funkcionalitásával. Vízszintesen, függőlegesen vagy átlósan is felszerelhetők. A függőleges rögzítés során ráadásul egy fogas funkcióját is képesek betölteni.
Ahogyan a hosszú típusok esetében, ugyanúgy ezeknél is célszerű ellenőrizni a felszerelés előtt, hogy van-e elegendő helyünk a fogantyú rögzítéséhez.

Élfogantyúk
Az élfogantyúk tökéletesen illeszkednek a minimalista belső terekhez. Hangsúlyozzák a bútorok linearitását, vonalait, és nem feltűnőek. Ezeket a típusokat a bútorokra fentről vagy oldalról szerelhetjük fel. Általában hátulról, az ajtólap belső oldaláról rögzíthetők. Az élfogantyúknál figyelembe kell venni az anyag vastagságát, amelyre felszerelésre kerülnek. Fémprofiloknál ez általában 1,2 - 2 mm.
Ahogy azt már korábbi blogbejegyzésünkben kifejtettük, ezek felszereléséhez célszerű szakembert fogadni, ugyanis ők képesek úgy bemarni a bútor felületét, hogy a fogantyú tökéletesen illeszkedjen hozzájuk.

Kagylófogantyúk
Az ún. kagylófogantyúk a legkevésbé ismert típusok, legalábbis a nevüket illetően. A klasszikus stílus jegyei ötvöződnek skandináv stílusban.

Általában 3, ritkább esetekben 2 ponton rögzíthetők. Ergonomikus mélyedéssel rendelkeznek, így kényelmesen foghatók, húzhatók és tolhatók. Kevesebb helyet igényelnek, mint a hosszú fogantyúk. A kagylófogantyúk leggyakoribb felhasználási területe a konyhabútorok, komódok, gyógyszertári bútorok, melyeknek ezek a különleges darabok skandináv stílust kölcsönöznek. A haditengerészetben is előszeretettel használják a mai napig, az arany vagy ezüst kagylófogantyúk ugyanis megfelelnek a tengeri stílusnak, egyszerűek, mégis érdekesek és dekoratívak.

Süllyesztett fogantyúk
A süllyesztett fogantyúk legnagyobb előnye a gyakorlatilag lapos elülső felület, kiálló elemek nélkül. Ennek köszönhetően ideálisak lehetnek oldalsó vagy felfelé nyíló tolóajtókhoz, valamint olyan helyekre, ahol helyszűkében vagyunk.

Minden süllyesztett fogantyú alkalmas tolóajtókhoz. Nyílóajtók esetében azonban szükséges, hogy a fogantyúnak legyen egy további éle, nyílása, amelyeket megragadva húzhatunk, „beleakasztva” ujjainkat. Ha a fogantyú csak úgymond egy mélyedésből áll, akkor szinte lehetetlen azzal nyitni a szekrényajtókat, hiszen nincs, amit meg tudnánk fogni.
Az élfogantyúk esetében is javasolt, hogy a felszerelést szakemberek végezzék.

Egyéb típusok
Ebbe a kategóriába azokat a termékeket sorolnánk, amelyek nem tartoznak egyik csoportba sem, mivel formájuk kétértelmű, és nehéz őket azonosítani. Ilyenek pl. az ún. hajlított fogantyúk, amelyek akár 1 vagy 2 ponton is felszerelhetők tetszéstől függően. Illetve a gyerekbútor fogantyúk esetében találkozhatunk olyan fogantyúkkal, amelyek különféle állatot, mesefigurát vagy egyéb alakzatot formálnak, így az már nem sorolható egyik osztályba sem.

Jól látható tehát, hogy rengeteg típusú bútorfogantyú fellelhető a piacon, a választás rajtunk áll.