A köztudatban számos helytelen, hibás megnevezés van jelen a fogantyúkat illetően.
Talán nem is gondolnánk, de rendkívül fontos, hogy megfelelően hívjuk ezeket a kiegészítőket, hiszen ez megkönnyíti a vásárlást.

Akár interneten, akár szaküzletben keressük ezt a bútoralkatrészt, jó, ha a pontos kulcsszót használjuk, ugyanis csak így lehetünk biztosak abban, hogy azt kapjuk, amit szeretnénk.

Na de nézzük is, mik ezek a téves kifejezések, amiket még ma is gyakran alkalmaznak!

Bútorfogó
Az egyik – ha nem a leggyakoribb – pontatlan elnevezés a bútorfogó. Sokan azt gondolják, a „fogó” szócska a fogantyú egy rövidített alternatívája.
Ha elemeire bontjuk ezt a szóösszetételt, önmagában a bútor és a fogó is egy létező fogalom, azonban együtt a kettő értelmetlen, együtt nem szokás alkalmazni.
De miért? A fogó, mint olyan, azt feltételezi, hogy segítségével meg tudunk ragadni, meg tudunk fogni valamit. Tehát nem őt fogjuk meg, hanem VELE fogunk meg egy tárgyat. Általában ilyenkor az ember egyből a harapófogóra, vagy a csípőfogóra asszociál. Így tehát, ha a bútor szócska mellé tesszük, nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha egy bútort megfogó eszközről beszélnénk esetében.
Furán hangzik, nemigaz? Erre a célra tökéletesen megfelelnek a különféle bútor szállító eszközök (pl. molnár kocsi, szállító gurtni stb.), vagy akár a puszta kezünk is.

Bútorhúzó
A bútorhúzó megnevezésnél nagyjából ugyanazokat írhatnánk le, mint a bútorfogók esetében.
Szintúgy a bútor és a húzó szót egy szóösszetételben nem szokás használni. Itt megint csak arra asszociálhatunk, mintha magát a bútort akarnánk elhúzni valamivel, nem pedig a bútorajtót nyitni-zárni. Ugyan a fiókok esetében valóban a húzást segítik elő ezek a bútoralkatrészek, de akkor maga a szó is helyesebben hangzana úgy, hogy: bútorajtó-húzó. Viszont ez így már túl lenne bonyolítva, tehát értelemszerűen nem célszerű ilyen formában használni.

Bútorkilincs
Bár egy szakember számára különösen meglepően hangozhat ez a kifejezés, mégis sokan használják ezt is, ha fogantyúról tesznek említést.

Azt mindannyian tudjuk, hogy a kilincseket nyílászárókra szokás felszerelni, amely azt a célt szolgálja, hogy az ajtók, ablakok zárhatók legyenek. Működését a hozzá tartozó zár biztosítja; a kilincs segítségével működtethetjük rugós nyelv által; kulcs segítségével pedig mozgathatjuk a záródási pontokat. A kilincs lenyomása esetén az ajtókat a rugós mechanizmus fogja nyitni-zárni. Ha ez a technika és a zár nem lenne beépítve a kilincsszerkezetekbe, önmagában valóban egy fogantyú, vagy egy egyszerű ajtóhúzó szerepét töltené be. Viszont mivel ez a szerkezet megtalálható benne, egy plusz funkcióval bővült, így már különbözik a bútorfogantyúktól.

Egy fogantyú esetében elég megvenni magát a fogantyút, valamint a hozzá tartozó csavarokat és máris felszerelésre készek. Míg egy kilincsnél több alkatrész is szóba jöhet, mint pl. maga a kilincs, a zárszerkezet, a kilincs csap (kilincs tengely), kulcs, csavarok stb. Ezen kívül sokszor szakembert igényel ezeknek a beszerelése, hiszen nem mindegy, milyen típusú kilincset vásárolunk, és hogyan vájjuk ki az ajtón a kilincs helyét.

Markolat
Ritkábban ugyan, de ez a kifejezés is megjelenik a köztudatban olykor-olykor.
A kerékpározás szerelmeseinek nem is kell bemutatni ezt az eszközt, hiszen ők nap, mint nap találkoznak vele. Ez pedig nem más, mint a kormányok végein található – szivacsból vagy bőrből készült – kiegészítő, mely azt a célt szolgálja, hogy kényelmesebb érzetet biztosítson a kormány fogása.

Na de azért nem csak helytelen megnevezésekkel találkozhatunk a fogantyúk tekintetében.

Létezik pár létező és gyakran használt fogalom is...
Az egyik legismertebb ezek közül talán a bútorgomb. Bár, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, ez is inkább úgy lenne helyes, hogy gombfogantyú. Hiszen ha elemezzük a bútorgomb kifejezést is, úgy tűnhet, mintha bútorunkra egy egyszerű – ruhára varrható – gombot szeretnénk felapplikálni, ami valljuk be, kissé szokatlan látványt nyújtana.
Míg a gombfogantyú esetében a gomb a fogantyú típusát jelzi, tehát azt jelenti, hogy egy picike, gombszerű eszközt szerelünk fel szekrényeinkre, amely segítségével nyitni-zárni tudjuk azokat.

Szép is ez a magyar nyelv, választékos, fordulatos és mindenre megvan a megfelelő elnevezés. Használjuk tehát helyesen, így biztosan nem tévedhetünk, nem merülnek majd fel kérdőjelek a keresgélés során.

Mivel többfajta fogantyú áll a rendelkezésünkre - attól függően, hogy milyen helyiségbe, milyen bútorra szeretnénk felszerelni -, evidens, hogy többféle szerelési mód létezik ezeket illetően.

Először is nézzük, milyen típusú fogantyúk találhatók a bútorkellékek kínálatában!

• A legelterjedtebbek a hagyományos, furattal rendelkező fogantyúk, amik lehetnek 1, vagy akár több furattal rendelkező változatok is.
• Előbbiek általában a gombfogantyúk, hiszen kis méretüknél fogva pont egyetlen furat fér el rajtuk.
• Vannak a bútorajtó élére ültethető; illetve az ajtó élébe, valamint felületébe marható/süllyeszthető fogantyúk.
• Azok számára, akik egyedi méretekkel rendelkező bútorukhoz szeretnének egyedi fogantyúkat vásárolni, számukra az ún. darabolható fogantyúk lesznek a tökéletes választás.

Na de fejtsük is ki jobban, hogyan kell felszerelni a különböző típusokat!

Hagyományos, furattal rendelkező fogantyúk
Ezeknél a fogantyú fajtáknál a legfontosabb szakmai kifejezés, amit elsőként meg kell említenünk, az a furattáv.
De mit is takar ez?
A fogantyúk méretétől függ, hogy hány ponton tudjuk rögzíteni bútorunkhoz, hiszen fontos, hogy megfelelően és stabilan illeszkedjen a felületekhez.
Ezeket a fogantyúkat ajtón átmenő csavarral tudjuk felszerelni, amelyek esetén a bútorokon előre ki kell fúrni azt a felületet, melyre rögzíteni kívánjuk a választott fogantyút.
Amikor a furatokat elkészítjük, a furatlyukak középpontja lesz a mérési pont, ez alapján tudjuk meghatározni az illesztési pontokhoz kívánt távolságot.
Egy egyszerű példával: a 2 ponton rögzíthető fogantyúknak 2 db furatot kell kifúrni a bútorajtón és az azok közti távolság lesz a furattávolság.

95%-ban szabványos 16, ill. 32 mm-es furatraszter ugrások szerint gyártják a bútorfogantyúkat.
A legelterjedtebbek/legkedveltebbek a 96, 128, 160, 192, 320... stb mm széles furattávval rendelkező darabok. Természetesen ezektől eltérő, ritkábban előforduló furattávok is fellelhetők a piacon.
Ezeket a változatokat általában M4-es metrikus csavarral szokták szerelni. Ez esetben az „M” a metrikusságot, azaz a fém csavar menetemelkedésének típusát jelöli. A „4” pedig a menetes csavar szár átmérőjét mm-ben mutatva, ami jelen esetben 4 mm-t jelent.
A szükséges csavar hossza mindig a bútorajtó vastagságától függ, de általánosságban 22-25 mm-es.

Bútorajtó élére ültethető fogantyúk
Ennek a fogantyú típusnak 2 változatát különböztetjük meg.
Ezek a bemarható, illetve a csavarozható fogantyúk.
A bemarható, élre ültethető verziók esetében nem mi magunk végezzük el a felszerelést, itt ugyanis egy szakemberre lesz szükség. Az előre beszerzett terméket el kell vinnünk egy asztaloshoz, aki a műhelyében marógéppel kialakítja a bútorajtón a fogantyú helyét. Ezután szakszerűen rászereli a kiválasztott fogantyút.
A csavarozható verziók szerelése azonban nem kíván különösebb szakértelmet, itt egyszerűen az ajtólap belső/hátsó oldaláról a hozzá járó csavarral vagy pozdorja csavarral a bútorhoz csavarozzuk a fogantyút.

Bútorajtó élébe, valamint felületébe marható/süllyeszthető fogantyúk
Ahogyan az előző típusú, élre ültethető fogantyúknál, úgy a marható/süllyeszthető verziók esetében is egy szakértővel szükséges elvégeztetni a beszerelést. A metódus ugyanaz: az asztalos felső marógéppel kimarja a bútor felületét, amelybe beilleszti és hozzárögzíti a kívánt fogantyút. Egyes esetekben maró sablont is készít a szakember, amihez szakértelem szükséges. Ezen kívül nagy zajjal és sok porral/kosszal jár ez a folyamat, valamint sok időt vesz igénybe, így magánemberként nehéz és körülményes a beszerelés, ezért is célszerűbb ezt a folyamatot egy hozzáértőre bízni.

Darabolható fogantyúk
A darabolható fogantyúk alapanyaga többnyire alumínium. Ezeket szálanyag formában lehet megvásárolni, amelyeket könnyű méretre szabni. Általában 1,8 és 2,7 méter közötti hosszúságban kaphatók. Legfőbb előnyük - ami miatt ezt a típust választani szokták -, hogy hosszúsági méretét olyanra szabhatjuk, amilyenre nekünk szükségünk van. Annak érdekében, hogy a felület ne színeződjön el és ne roncsolódjon, sarokcsiszolóval való darabolás helyett alumíniumdaraboló körfűrésszel vágjuk a kívánt hosszúságra.

Üvegbútor ajtóra szerelhető fogantyúk
Fontos még megemlíteni, hogy a fogantyúkat üvegbútor ajtóra/vitrin ajtóra is fel lehet szerelni.
Ehhez szintén szükséges egy szakember igénybe vétele.
Az üveges cégnek - akitől az üvegajtót vásároljuk -, pontosan ki kell fúrnia az üveget a megadott furattávolság és furatátmérő szerint. Ezután a felszerelést már mi magunk is elvégezhetjük átmenő csavar segítségével.
Figyelni kell, hogy a csavart nem csak simán csavarozzuk be a fogantyúba, hanem a csavar köré kell egy műanyag persely, amely kimondottan az üvegajtókhoz van kitalálva, mely azt a célt szolgálja, hogy a csavar ne érjen hozzá az üveg furathoz, így ne repessze el az üveget.
Ha pedig kétoldalas fogantyúra esik választásunk, a 2 fogantyút egymásba toljuk, majd hernyó imbuszcsavarral egymáshoz rögzítjük (hasonlóan, mint a klasszikus kilincsek esetében).

Jól látszik hát, alaposan meg kell tervezni, milyen fogantyút szeretnénk otthonunkba felszerelni, hiszen némelyik szakértelmet igénylő folyamatokkal jár.
Reméljük, ezzel a blogbejegyzésünkkel segíteni tudtunk, hogy a választás könnyebb legyen.