Eleinte – ahogy előző blogbejegyzésünkben is írtuk – vasból készültek a bútorfogantyúk, amelyek nagy előnye, hogy masszívak és strapabírók voltak.
Ezután elkezdtek kísérletezgetni és rájöttek, számos egyéb lehetőség is kínálkozik e bútorkiegészítők alapanyagát illetően.

Az alap funkcionalitás mellett előtérbe került a fogantyúk megjelenése is. Ma már külön helyiségekre bontva választhatjuk ki a legmegfelelőbb típust.

Na de nézzük is, milyen lehetőségek tárulkoznak elénk a kínálat tekintetében!

A legelterjedtebbek a fémből készült fogantyúk, melyek között találhatunk zamak, zink, alumínium, réz, acél, illetve rozsdamentes acélból készült darabokat.
Ezek nagy előnye, hogy ellenállók és időtállók, így minden helyiségben kiválóan alkalmazhatók. Az egyszerű „fém szín” mellett megjelentek az ún. krómozott és színes fém fogantyúk is, melyeket különféle speciális eljárások segítségével alakítanak át fényesre vagy színeznek át. Így tehát nem feltétlen kell lemondanunk a színekről, ha ilyen típusú fogantyúra esne választásunk.

Ezek közül érdemes kiemelnünk a rozsdamentes acélt, mint alapanyagot, ugyanis ez az anyag ellenáll a nagy páratartalomnak is, így előszeretettel alkalmazzák fürdőszobákban, mellékhelyiségekben.

Ejtsünk pár szót a második legelterjedtebb alapanyagú fogantyúkról, mégpedig a műanyag fogantyúkról!
Nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Könnyű tömeggyártásban előállítani, olcsó; ezen kívül számtalan variációjú, formájú és mintázatú fogantyú létrehozható belőle.
A lakás bármely pontjában használható, de leginkább gyerekszobák bútorain szokott díszelegni, nem nehéz felismerni, miért...
A gyerekek szeretik a figyelemfelkeltő színeket és formákat, így feldobhatjuk szobájuk hangulatát, ha ilyen típusú fogantyúkat szerelünk fel szekrényeikre.

A másik nagyon elterjedt, fából készült fogantyúkat is gyakran használták már a régebbi időkben is, hiszen a fa, - mint alapanyag - bárhol, bármikor könnyen fellelhető és megmunkálható.
A természet szerelmeseinek is tökéletes választás.

Az eleganciát és luxust képviselő, üvegből készült bútorfogantyúk mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ezeket a szemet gyönyörködtető fogantyúkat olyan helyiségekben vagy bútorokon szokták alkalmazni, ahol ritkábban vannak használatban, hiszen óvni kell őket a szennyeződésektől, mivel az átlátszó felületen könnyebben meglátszanak, mint a más alapanyagú társain.
Többnyire luxus villákban, bemutatótermekben, szalonokban lelhetők fel, ahol a finom elegancia megnyerő megjelenést biztosít a helyiségek számára.

Ezen kívül léteznek speciálisabb alapanyagból gyártott fogantyúk is. Ilyenek a bőrből, gumiból, illetve szövetből készült darabok.
Ezeket óvni kell a nedvességtől, így felszerelésük inkább csak szobákba, irodákba ajánlott; fürdőszobába, konyhába semmiképp. Lenyűgöző hatást keltenek egy-egy bútordarabon, hiszen különleges megjelenésükkel magukra vonzzák a tekinteteket.

És persze nem szabad megfeledkeznünk az egymással kombinált alapanyagú fogantyúkról sem.

Jól látható, a számtalan variációból ma már könnyedén megtalálhatjuk a számunkra legmegfelelőbb típust. Hiszen egy fogantyú ma már nem csak a praktikumot testesíti meg, hanem meghatározza környezete stílusát is.

Előző blogbejegyzésünkben a fogantyúk 1700 - 1800-as évekbeli történelméről írtunk.
Most folytassuk az 1900-as évekkel.

1900 - 1930-as évek
A századfordulón a progresszív építészek a praktikus termékekben látták a jövőt. Ugyanakkor ebben a korban jellemzők voltak a géppel kivágott finom részletek és az extravagáns történelmi stílusjegyek is. Rendkívül népszerűek lettek a bronz, sárgaréz, réz, illetve a rusztikus és antik hatású vasból készített fogantyúk. Tervezési szempontból a hangsúly ezeknél a termékeknél a fém természetes szépségének kiemelése volt.

1920 - 1930-as évek
Az 1925-as években az Art Deco mozgalom kiemelkedő figyelmet kapott, amely nagyban befolyásolta az építészetet és a különféle stílusokat.
Az első modern világstílus – gyakran a luxushoz kapcsolható –, amely az élet minden területére kihatott, a kor divatját is meghatározta. Az 1930-as években a nagy gazdasági világválság alatt az Art Deco visszafogottabb lett, a felhasznált anyagok között megjelentek a krómozott felületek, az acél és a műanyag is, amelyek rövid időn belül eljutottak a bútoralkatrész gyártókhoz, ezzel új és színes minták jöhettek létre.

1930 - 1950-es évek
A modern korban a legnevesebb építészek (mint pl. Schindler, Gropius és Van Der Rohe) igyekeztek a múlt stílusjegyeit valami modernre cserélni. Létrehozták a betonöntvény fogantyúkat, amelyek határozottan eltértek a régi idők stílusjegyeitől.
Mivel a II. világháború után az egyenes vonalú épületek népszerűvé váltak, a fogantyúknál is igyekeztek az egyszerűségre és letisztultságra átállni.
A funkcionalitás mellett itt már inkább a fogantyúk megjelenése kezdett előtérbe helyezkedni. Alapanyagukat tekintve változatos formában lettek elérhetőek a lakosság számára: krómozott acél, alumínium, műanyag.

1960-as évektől napjainkig
A tervezők a '60 - '70-es évektől a fogantyúkkal elkezdtek kísérletezni, mint önálló művészet.
A múlt stílusjegyei mellett a korszerű és egyedileg megmunkált fogantyúk is megjelentek. Innentől kezdve a fogantyúk típusainak és megjelenésének tárháza végtelenné vált. A lehetőségeknek csak a képzelet szab határt. Ma már bármilyen stílust kedvelő személy megtalálhatja a saját maga számára legmegfelelőbb darabot.